Sárga búzatábla ring az esti szélben

Aratók nótája száll a messzeségben

Testük mint a péknek megkapott kalácsa

Feketén imbolyog a szőkülő határba

Felhúzzák a vizet gémeskúthoz érve

Jár ádámcsutkájuk a kortyokat nyelve

Húznak többet is, magukat lemossák

Fogadják az égnek hűsítő alkonyát

Tüzet raknak, hogy készítsenek étket

S meséli az egyik, mik vele történtek

Siflivel a bogrács meg is telik szépen

Illata terjeng a langyos esti szélben

Izzó parázzsal pipát gyújtanak

Miközben a sifli duplájára dagad

Megbontják a bogrács illatos tartalmát

Reketyésben vernek éjszakára tanyát

Elcsöndesül köröttük a világ

Vacsora után mind aludni vágy

Az aratókra így talál a hajnal

Felébreszti őket gyenge fuvallattal

Hajnal pírja megjelent az égen

Kasza villanik mindenik kezében

Vágják a földnek szőkülő haját

Kévébe kötik kedves szőke copfját

Sütöttek a porából foszlós kenyeret

Áldja meg az Isten a dolgos kezeket!