Nemcsak munkatársa, hanem emberileg is meghatározó tagja volt közösségünknek. Csányi Györgyné hivatalunk adóellenőre a pontosság és a precizitás szobra volt: a számok világában sosem ismert kompromisszumot, munkáját a legnagyobb szakmai alázattal végezte. Számára a mérleg nem csupán munkaeszköz, hanem a rend és a megbízhatóság jelképe volt. Akinek élete és munkássága számunkra a rendíthetetlen elhivatottság és a magas színvonalú szakmai tudás iránytűje volt.

Szakmai pályafutása során mindvégig a pontosság és a precizitás vezérelte; hitte, hogy a szakmai hitelesség alapja a részletekben rejlik. Nem csupán feladatot látott el, hanem hivatásként tekintett az ellenőri munkára, ahol szigora mögött mindig az igazságkeresés, a hivatal és választott közösségének szolgálata állt. Kollégái és felettesei egyaránt elismerték példamutató munkamorálját és szakértelmét.

Magával ragadó volt az a lelkesedés, szakmaszeretet, amellyel munkájához viszonyul. Mindannyian sokat tanulhattunk Tőle, tudását szinte észrevétlenül örökítette át, szakmai tapasztalatát, ismereteit őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel fogadtuk, melyet alkalmazunk mind a mai napig.

Magánemberként a szigor mögött azonban egy végtelenül nyitott és kíváncsi ember rejlett.  Hatalmas tudásvágya, az ismeretlen tájak és kultúrák iránti szenvedélyes vonzódása nagy kontrasztot alkotott csendes, halk szavú, a számok világába zárkózott és mégis a világra nyitott személyiségével. Imádta közös utazásait férjével -Gyuri bácsival-, hiszen örökké új tájak és kultúrértékek felé vágyott. Különös vonzalom fűzte a francia nyelvhez és kultúrához, amelynek kifinomultsága az ő személyiségében is tükröződött.

Emlékét megőrizzük, nemcsak a precíz táblázatokban és az elmesélt utazási élményekben, de a hivatali tisztesség és a szakmai alázat mércéjében is, melyet felállított mindannyiunk számára.

Müller Péter szavaival: „Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan.”

Köszönöm, hogy együtt dolgozhattunk Veled!

„Tu n'es plus là où tu étais mais tu es partout là où je suis” (Victor Hugo)

àdieu, Marika!

Az Adócsoport nevében búcsúzik Pap Ildikó, a csoport vezetője és Kiskunfélegyháza Város Polgármesteri Hivatala