Huszonkilencedik alkalommal írta ki pályázatát vers és próza kategóriákban a Kiskunfélegyházi Irodalmi Alapítvány. A kötetlen témájú pályaművek mellett kötött téma kategóriában örömmel fogadták Jókai Mór, a „nagy magyar mesemondó” születésének 200., és József Attila költő születésének 120. évfordulójára írt alkotásokat is. A felhívásra eddig még nem publikált művekkel pályázhattak Kiskunfélegyháza és vonzáskörzetének lakói és Bács-Kiskun vármegye alkotókedvű írói, költői.

Emlékezés Apró Ferencre

A díjátadó ünnepség első részében a szervezet alapítójára, a 100 éve született Apró Ferencre emlékezett Kapus Krisztián, az alapítói jogok gyakorlója.

Felidézte, hogy Apró Ferenc 1925-ben született Mindszenten, de egyéves korától Kiskunfélegyházán élt.

– Itt járt iskolába, majd férfi szabó lett, úri szabó és mestervizsgát is tett. Kis kitérővel 1985. évi nyugdíjazásáig a szabó szakmát művelte. Na de hogyan is jutott el a tűtől a tollig? 1975-ben egy fájdalmas családi esemény történt életében. A gyász, a fájdalom feldolgozása, a magány, az elkeseredés késztette írásra – elevenítte fel.

Hozzátette azt is, hogy Feri bácsi nyugdíjas korában is aktív közösségi életet élt, alapító tagja volt a Móra Ferenc Közgyűlési Egyesületnek és a Félegyházi Népdalkört kísérő citerazenekarnak. A múzeum, a könyvtár és művelődési ház számos kulturális rendezvényén jelen volt. Nyüzsgő, mozgó, soha nem fáradó, a közösségért tenni akaró, alkotó ember volt. 1996-ban magántőkéjéből alapítványt hozott létre a kiskunfélegyházi irodalmi tehetségek megsegítésére.

A költő ars poeticaját megfogalmazva azt is kiemelte, hogy Apró Ferenc verseivel azt szerette volna elérni, hogy a megszokott, színtelennek látszó mindennapi életünkben lássuk meg a szépet, az értékeset, a jót.

–  Apró Feri bácsi 2015-ben, 90 évesen hunyt el, a temetésén személyesen is ott voltam, gondolataimmal búcsúztattam, hiszen megtisztelt mintegy két évtizeden át barátságával, függetlenül attól, hogy csaknem 50 év korkülönbség volt köztünk. Tíz éve elment egy lélek. Nem volt ő géniusz, vagy költő zseni, inkább népi írónak nevezhetjük nagy lélekkel. Egy nagyszerű, jó ember volt, csupa nagybetűvel ember – zárta gondolatait Kapus Krisztián.

A folytatásban Apró Ferenc verseit tolmácsolta Rácz-Szabó Zoltán, az alapítvány kuratóriumi tagja, majd Rácz-Szabó Zsófia,Rácz-Szabó Kata, Rácz-Szabó Alexandra és Rácz-Szabó Viktória közreműködésével csendült fel a hegedű, a zongora, az alt és a szoprán furulya hangja.

Csaknem 80 alkotás érkezett a felhívásra

Ezt követően Mindák József, az alapítvány elnöke köszöntötte a megjelenteket, és értékelte a pályaműveket.

Wass Albert gondolatait idézve elmondta, hogy a költészet célja az, hogy egyszerűségével megragadja a lelkünket, és közvetítse a végtelen üzenetét a költőtársakon, írótársakon keresztül.

– A pályaművek olvasása közben megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy igazából mi az, ami ráveszi az embert, arra, hogy verset, prózát írjon. Egy nagyon egyszerű válasz lehet erre, az, hogy az embernek lelke van, és a lelki belső világát szeretné kifejezni, megmutatni, megosztani embertársaival. A költészettel és az alkotótevékenységgel szebbé és emberibbé tehetjük a világot, és a lélek által kicsit közelebb kerülhetünk a Teremtőhöz is –fogalmazott.

Hozzátette azt is, hogy az idei felhívásra 29 pályázó jelentkezett, összesen 79 alkotással.

– Úgy gondolom, hogy egy novellában az a jó, amikor az író meglát valamit, amit egyébként a hétköznapi életben nem látunk meg. Amikor elolvassuk az írást, akkor valamilyen megdöbbentő kifejezést láthatunk benne, amin elgondolkodhatunk, és egy kicsit többek lettünk általa. Hasonló a helyzet a verssel is. Amikor elolvasunk egy verset, úgy érezzük, hogy valami hasonló világ van bennünk is, de lehet, hogy éppen a rohanó világban nem mindig figyelünk rá. Különösképpen örülünk annak, hogy amikor a pályaműveket értékeljük, egyre több ilyen verset, egyre több ilyen prózai írást találhatunk – emelte ki.

Díjazottak

Kötött téma kategóriában harmadik helyezést ért el a Fogarasi jeligével érkezett pályamű. Szerzője Végső István. Második helyen Gombkötő Zsuzsanna végzett Zarándok jeligével érkezett művével. Az első helyezettnek járó jutalmat Bangó Beáta vehette át, Kőszív és hús szív jeligével érkezett pályaművéért.

Kötetlen kategóriában harmadik helyezett lett a Kutyabarát jeligéjű írásával Praczu Mihályné Sánta Hevér Nóra. Második helyezést ért el az Én sem kiáltok jeligével érkezett pályamű, melynek szerzője Baranya Imre. Az első díjat Krajcsovszki József vehette át, pályaműve címe Versben mondom el.

Különdíjban részesült F. Juhász Zoltán, Doroghy Zsolt, Kiss Izabella és Bán Zoltán. Rácz-Szabó Alexandra, Molnár Dávid, Balog Sára és Kapus Koletta ifjúsági különdíjat vehettek át.