Kiskunfélegyháza újkori vendéglátásának gyökerei egészen a redemptióig nyúlnak vissza. A város lakói nemcsak földterületeiket váltották vissza, hanem 2000 rajnai forintért megvásárolták a Nagyvendégfogadót is, amit a köznyelvben Duttyánként emlegettek.

1746 és 1774 között öt kocsma működött a városban: a Nagyvendégfogadó, a Kiskocsma (a mai Hattyúház helyén), a Ferencszállási kocsma, a Csólyosi kocsma és a Pákai kocsma. A mezővárosi rang elnyerésével Félegyháza rohamos fejlődésnek indult, ami a vendéglátás és a kereskedelem fellendülésében is megmutatkozott. 1774 után egyre több vendéglátóhely nyílt, amelynek bérbeadása a városi pénztár bevételét növelte. Félegyháza kiváltságai közé tartozott az iparmérési jog is, amelyet egészen az első ipartörvény megjelenéséig, 1872-ig fenntartott.

Az eddigi kutatások szerint 1745 és 1872 között vendéglátóhelyek működtek többek között a következő épületekben: Nagyvendégfogadó, Hattyúhoz címzett kocsma és mészárszék, Vásári korcsma (Pokolpince), Korsós korcsma, Rózsa korcsma (Háromrózsa), Aranyhegyi fogadó, Csólyosi fogadó és Ferencszállási fogadó.

Egy 1854-es haszonbér-adat szerint a város tizedeiben összesen 26 kocsma működött: az I. tizedben hét, a II.-ban hat, a III.-ban hét, és a IV.-ben pedig hat.

Kiskunfélegyháza a 19. század végén és a 20. század elején virágzó várossá vált. A nagy építkezések és beruházások mellett a vendéglátás is rohamosan fejlődött. Az 1884-es ipartörvény után már lajstromban vezették azoknak a nevét, akik vendéglátóipari engedélyt kértek a várostól. 1907-ben megalakult a Félegyházi Vendéglátósok Ipartársulása.

Az 1887–1930 közötti időszakban a következő szállodák működtek a városban: Korona-szálló (a Duttyán helyén, ma a Móra Ferenc Művelődési Központ épülete), Európa-szálló (a Kossuth utcán, később Kneffel-, majd Nemzeti Szálló, ma élelmiszerbolt működik a földszinten), Stern-szálló (a Klazsik házban) és a Fürdőszálló, ami 1928-ban nyílt meg.

A legismertebb vendéglők és kávéházak közé tartozott: Bakos-féle vendéglő, Makai-féle vendéglő, Nagylaci vendéglő, Ring-kert, Vasúti vendéglő, Fehérkereszt (a Kossuth iskola helyén), Kiss-féle vendéglő (a mai Attila utca sarkán), Csillag-féle vendéglő (Molnár-házban), A visszatérő csángókhoz címzett vendéglő (Stern üzemeltette a Klazsik házban), Hollósy Alajos cukrászdája, Tulipán vendéglő, Drany-féle vendéglő, Ring-testvérek vendéglője és az Ipartestület vendéglője (a Szegedi úton). Kávéházak is működtek, például a Rosenthal kávéház (Korona utcában), a Korona-szálló kávéháza és a Kneffel-szálló kávéháza.

Az államosítás után Félegyházán megalakult a Vendéglátóipari Vállalat, majd az Északi- és a Déli Vendéglátóipari Vállalat, később pedig a Bács-Kiskun megyei Vendéglátóipari Vállalat, amelynek kiskunfélegyházi központja a Koronában működött.

Az 1950-es évektől a rendszerváltásig pezsgő kulturális élet zajlott a leállamosított cukrászdákban, éttermekben és vendéglőkben. Ekkor működtek: Fasor, Arany Páva Étterem, Kiskunság Étterem és Szálló, Rózsakert, Halászcsárda, Petőfi Étterem, Kedves Cukrászda, Virág presszó, Hattyúcukrászda, Mackó és Tejbisztró.

Az elmúlt 270 évben a teljesség igénye nélkül a meghatározó vendéglátósok az alábbi személyek voltak:

Ring Mihály, Kneffel Ede és fia Béla, Decker János, Gain Teofil, Csillag Áron, József és Mihály, Bakos Sándor és fia Ödön, Nagy M. László és fia József, Ring László, Ring Pál, Ring Lajos, Bazsó Lajos, Bazsó Péter, Kis Sándor, Horváth Zoltán.

Az előadás végén Samu Csilla arra kérte a jelenlévőket, hogy akiknek van fényképük vagy személyes történetük a félegyházi vendéglátóhelyekkel kapcsolatban, keressék fel őt, hogy közösen tovább gazdagíthassák a város történetét.