A tű és a színek varázsa – bepillantás a gobelinezés világába

A gobelinezés a hímzés precizitását ötvözi a festészet színvilágával: az aprólékos öltésekből tájképek, portrék és virágmotívumok születnek, miközben a készítő történetet mesél – fonallal és tűvel.
– Mi a legszebb az Ön számára ebben a kézimunkában?
– Számomra a gobelin igazi türelemjáték, ahol lépésről lépésre épül fel egy kép. Először kiválasztom a mintát – lehet ez festmény, táj, de akár saját tervezésű motívum is. Ezután jön a vászon és a fonalak beszerzése – nagyon fontos, hogy a színek harmonizáljanak, mert ezek adják meg a kép hangulatát. A hímzés apró gobelin- vagy keresztöltésekkel történik, és szó szerint milliméterről milliméterre haladok. Ahogy haladok, a minta úgy rajzolódik ki, mintha egy mozaik állna össze színes szálakból.
– Mikor kezdett el ezzel foglalkozni?
– Körülbelül hét éve. Már nyugdíjas voltam, amikor egy volt kolléganőm megajándékozott egy kezdőcsomaggal. Azonnal magával ragadott. Beléptem néhány kézműves csoportba az interneten, ahol rengeteget tanultam, mai napig megosztjuk egymással a trükköket. Én a leszámolós technikát használom – ez precizitást és számolási képességet is igényel.
– Honnan merít ötletet a mintákhoz?
– A Pinterest és a Pixabay remek inspirációforrások. Egyes szakmai oldalak pedig a feltöltött képből teljes tervet készítenek: mutatják a méretet, az öltések számát, színkódokat és szimbólumokat is. Ez nagy segítség, különösen kezdőknek.
– Mennyi időbe telik egy kép elkészítése?
– Hónapokig is eltarthat. A legaprólékosabb munkám 108 ezer öltésből állt – ezt öt és fél hónap alatt készítettem el. Ha elkészült, általában bekeretezem, és a lakásom falát díszíti.
– Hány gobelint készített eddig?
– Eddig 25 darabot. A legkedvesebb számomra az egyik lányomról készült portré, illetve egy orchideát ábrázoló darab. De megörökítettem már a városháza épületét is, valamint több állatos mintát is kivarrtam az évek során.



















– Mit tanácsolna annak, aki most kezdené el?
– A technika elsajátítható, de nagy türelem és odafigyelés kell hozzá. Szükség van egy jó vászonra, egy speciális, tompa tűre, varrókeretre, jó minőségű fonalakra – és persze kitartásra. Az öltések általában jobbra dőlnek, a színválaszték pedig végtelen. Ha elrontunk valamit, lehet javítani, de jobb, ha pontosan számolunk.
– Jelenleg dolgozik valamin?
– Igen, épp egy olasz maffiózó portréján dolgozom, megrendelésre. Ez most különösen izgalmas feladat számomra, igazán örömömet lelem benne.

Julianna alkotásai nemcsak szemet gyönyörködtetők, hanem minden öltésükben ott rejlik az odaadás és a kézimunka iránti szeretet. A gobelinezés számára már sokkal több mint hobbi – sokkal inkább önkifejezés, amelyen keresztül történeteket mesél el csendben, színes fonalakkal. Az ő példája is bizonyítja: sosem késő új szenvedélyt találni, és alkotással gazdagítani a mindennapokat.