A mese nem csak gyerekeknek szól – Gulyás László vándormuzsikus nyara Kapolcstól Kővágóörsig

– Milyen volt idén újra fellépni a Művészetek Völgyében?
– Nagyon jó érzés volt, mint mindig, a Folkudvar visszatérő vendége vagyok. Már az „ős-Kapolcson” is felléptem gólyalábon, mostanra pedig tényleg hazajárás ez számomra. Nagyon jólesik ilyen közegben mesélni, ahol délután a gyerekekkel és szüleikkel, este pedig a felnőtteknek szóló pikánsabb történetekkel tudok örömöt szerezni.
– Milyen történeteket vittél most magaddal?
– Mivel rendszeresen hívnak, mindig igyekszem új műsorral készülni. Idén a Mátyás-meséket vittem. Ez különösen kedves nekem, mert az unokámat is Mátyásnak hívják. Több ilyen történet is belefért a meseládámba, és az az érzés, amikor az ember látja az unokáját ott a nézőtéren, még ha csak pár hónapos is, hát az felülmúlhatatlan. Még nem érti, de már figyel, és ez nagyon megérint. Sok történet a csángó világból származik, ahol az emberek sorsa sokszor keserédes. Ők a legtávolabbra szakadt magyar közösség, és bár sok nehézséggel élnek, mégis megőrizték a nyelvüket, kultúrájukat. Ezeknek a meséknek van egy különleges íze. Emellett persze a kiskunsági történeteket sem hagyom ki, hiszen innen származom. Ezek inkább betyárosabb hangulatúak. És hogy teljes legyen az este, van benne tárogató, kecskeduda, meg egy kis muzsika is.
– Az előadások mellett egy különleges fesztivált is életre hívtál. Honnan jött a Bajusz Fesztivál gondolata?
– Még 2007-ben jött az ötlet. Akkor azt vettem észre, hogy alig akad férfi, aki bajuszt visel. Pedig ez egy többezer éves hagyomány nálunk, ami a világháborúk után szinte teljesen eltűnt. A célom nem az volt, hogy reklámozzam, hanem hogy visszaadjam a tisztességét. Az első Bajusz Fesztivált Kiskunfélegyházán szerveztük meg, és ott tartottuk éveken keresztül. Igaz, a covid miatt két év kimaradt egy alkalommal pedig máshol tartottuk meg. A pandémia után lehetőség adódott, hogy átkerüljön a Balaton-felvidékre, Kővágóörsre, ahol egyébként is évek óta gólyalábazok és mesélek a Kőfeszt keretében. Most harmadik alkalommal rendezzük meg ott a Kő-Bajusz-Fesztet. Ez most hétvégén, augusztus 10-én, vasárnap lesz. A helyszín nagyon közel áll a szívemhez, gyönyörű táj, szeretettel várjuk oda is a régi és új bajuszbarátokat.
– És aki nem tud a Balatonhoz utazni, az hol találkozhat veled legközelebb?
– Szeptember második hétvégéjén, a kiskunfélegyházi Libafesztiválon, ami nagyon közel áll a szívemhez. Nagyon régóta ott vagyunk a Langaléta Garabonciásokkal, és a közönség évről évre szeretettel fogad bennünket. Még emlékszem az első szervezésekre, amikor a kollégákkal együtt ötleteltünk a programokon. Most lesz a 26-dik alkalom, és én tényleg hálás vagyok, hogy ennyi éven át részese lehettem ennek.
– Milyen üzeneted van azoknak, akik még nem láttak téged élőben?
– Azt szoktam mondani, hogy a mese nem csak a gyerekeké. A történetmesélés közösségteremtő erő, ahol a zene, a humor, az érzelem mind helyet kap. Aki tud, jöjjön el Kővágóörsre most hétvégén, aki pedig nem, azt várjuk szeptemberben a Libafesztiválon. Mindenkit szeretettel látunk gólyalábbal, kecskedudával, történetekkel.






