Az előadó – aki gyakorló méhészként és méhészet-tulajdonosként is dolgozik, valamint az apiterápiaval is foglalkozik – elsősorban a méhek mezőgazdasági és gazdasági jelentőségét emelte ki. Részletesen beszélt a beporzás szerepéről, hangsúlyozva, hogy a méhek nélkül számos mezőgazdasági kultúra termelése kerülne veszélybe. Mint elmondta, a méhek pusztulása közvetve az emberiségre is hatással lehetne, hiszen a beporzás elmaradása élelmiszerhiányhoz vezethetne. Az előadás során szó esett arról is, hogy a méhek eltűnéséről szóló, gyakran Albert Einsteinnek tulajdonított mondás ugyan túlzó, mégis jól érzékelteti a méhek pótolhatatlan szerepét.

Nagy István méhész

Nagy István előadásának másik fontos témája a méhészeti termékek hatása volt az emberi táplálkozásra és egészségre. Az apiterápia keretében ismertette a méz és más méhészeti termékek jótékony hatásait, kiemelve, hogy a méz természetes és egészséges édesítőszer, amelynek rendszeres fogyasztása hozzájárulhat az egészség megőrzéséhez.

Az előadó röviden bemutatta a méhbiológia alapjait és a méhészeti ágazat jelenlegi gazdasági helyzetét is. Kiemelte, hogy a méhészet olyan szakma, amelyben az embernek szorosan együtt kell működnie a természettel, és ennek eredményeként olyan termékek születnek, amelyek nemcsak táplálékként szolgálnak, hanem gyógyító hatással is bírhatnak.

Az előadás során szó esett a hazai mézfogyasztásról is. Nagy István elmondta, hogy bár az utóbbi években lassú növekedés tapasztalható, Magyarországon még mindig jóval kevesebb mézet fogyasztanak, mint amennyi megtermelődik. A termés mintegy harmadát fogyasztjuk el belföldön, a fennmaradó mennyiséget exportálják. Véleménye szerint a mézfogyasztás növekedése egyszerre javítaná a lakosság egészségi állapotát és a méhészeti ágazat gazdasági helyzetét is.

Az előadás végén a résztvevők kérdéseket is feltehettek, és további információkat kaphattak a méhészetről és a méhészeti termékek felhasználásáról.

Az eseményen érdekességként szóba került a méhészet egyik jelentős magyar alakja, a kiskunfélegyházi születésű Boczonádi Szabó Imre is, akinek nevéhez az első korszerűbb magyar kaptártípus, az úgynevezett Boconádi kaptár megalkotása fűződik.