– A települési zöldinfrastruktúráról szóló kormányrendeletben szereplő zöldinfrastruktúra kifejezést két ismert fogalom – a zöld és az infrastruktúra – összevonásából képezték. Jól gondolom, hogy így együtt olyan többlet tartalmat hordoznak, ami árnyaltabb üzenetet ad a szóösszetételnek?

– Magam is így vélem. Amit rögtön tudunk az az, hogy növényekkel kapcsolatos fogalomról van szó, azonban az infrastruktúra kifejezést eddig inkább műszaki – pl. közlekedési vagy közmű – létesítmények rendszerére, hálózatára használtuk. Ez egyes elemek gyakran bonyolult kapcsolatrendszerére utal, amit az ember alkot és működtet azzal a szándékkal, hogy saját igényeit kielégítse, azaz valamiféle szolgáltatást nyújtson számára. Mindezt természetesen nem ingyen. A zöldinfrastruktúra tehát különböző növények, növényegyüttesek egymásba fonódó szövedéke, amelyet az ember tervez, hoz létre és működtet azért, hogy a szükséges életfeltételeit és igényeit kielégítse.

– Tehát a fogalom megszületése egy új gondolkodásmód megszületésére is utal?

– Hosszú évezredeken keresztül élt az ember abban a tudatban, hogy a körülötte lévő és életteréül szolgáló természet mindig volt, van és lesz, használhatja, kihasználhatja és felhasználhatja, mert örökké megújul. Egészen addig így volt ez, amíg rá nem jött, hogy gyorsabban használja el, mint ahogy az megújulni képes. Megértettük, hogy a növényeket – és a hozzájuk kapcsolódó bármilyen életet – egészen pici, vagy egészen nagy formájukban a természet alkotta példák szerint rendszerbe kell szőni, engedni kell jól működő hálózatta szerveződni, segíteni kell a fennmaradásukban, mert csak ekkor lesznek képesek olyan szolgáltatást nyújtani, amely elengedhetetlenül fontos az ember számára: azaz olyan környezeti feltételeket létrehozni, amelyben élni lehet. Kissé technokrata gondolkodásnak tűnik, mégis hatalmas lépés volt eljutni az ingyen járó, felelősség nélkül, kimeríthetetlenül használható természettől a ráfordítást igénylő, és felelősen használt környezetig.

– Milyen szerepek és feladatok adódnak a rendszerből?

– Lényegében azt kell meglátnunk, hogy a kiskertek virágágyásaitól, vagy gyümölcsösétől kezdve, a magányosan álló fákon, fasorokon, erdőkön, vagy kisebb-nagyobb tájrészleteken keresztül kialakítható és működtethető egy olyan zöld hálózat, ahol a természetben zajló folyamatokat engedjük kiteljesedni és hatni a környezetükre. Ebben a rendszerben az is fontos, aki kertet művel felelősen, az is, aki az utcán sétál és vigyáz a növényekre, és az is, aki bármilyen zöld környezetet használ úgy, hogy nem háborgatja annak természetes fennmaradását és növekedését. Ez bármely közösség tagjai között egy olyan meghatározó közös nevező, ha úgy tetszik szoros kapocs vagy megtartó erő, amely egy településnyi lakóhely esetében már számottevő mikroklímát befolyásoló tényezővé válhat.

– A klímához történő alkalmazkodás tehát egy újfajta gondolkodás vezérelte viselkedésmód. Terjedésével – minél több partner csatlakozik és együttműködés bontakozik ki az alapelvek mentén – egyre nagyobb felületen fejti ki hatását.

– Ez egy több szinten működő rendszer, amiben a települési önkormányzat fontos szervezési feladatot lát el. A település Rendezési tervében határozzák meg azokat a területileg lehatárolható felületeket, amelyek a hálózat meghatározó elemei és a kijelölés célja a fennmaradásuk biztosítása. Például erdők, természetközeli állapotban lévő mezőgazdasági területek, parkok, fasorok… Ezt egészítik ki azok az önkormányzati rendeletek, amelyek a területileg nem lehatárolható zöldfelületekkel rendelkező magáningatlanok, illetve azok közvetlen környezetének kezelésére vonatkozó előírásokat tartalmazzák. Ezek a zöldfelületek, illetve az egyes növények védelme mellett a békés egymás mellett élés és az egészséges környezetalakítás feltételeinek kialakítására törekednek. Mindezeken túl az önkormányzat szerepe fontos a települési környezet rendezésében: a példamutatásban és a jó példa adásában. Az önkormányzat a közterületeken és az egyéb közhasználatú területeken gazdálkodik a különböző zöldfelületekkel. Gondozza, fejleszti őket, törekedve arra, hogy ebben a változó klímában olyan életteret nyújtsanak a városlakóknak, amely segíti személyes életüket, annak egészségének megóvását és egy egészséges városi környezet kialakítását.

– Milyen szerepük van az itt élőknek ebben a városi szintű alkalmazkodásban?

– Aki ránéz egy várostérképre, az gyorsan konstatálhatja, hogy a város zöldfelületeinek jelentős hányada – az otthoni lakókertek és előkertek, vagy a művelt kiskertek területében – az itt élők személyes tulajdonában és kezelésében van. Tehát a városi zöldinfrastruktúra számottevő részének nem az önkormányzat a gazdája. Az itt élők feladata, kötelessége, lehetősége és öröme ezeknek a területeknek a helyes gondozása. Ebben az önkormányzat együttműködő partnereket keres, mert részterületekre tagoltan is, de a város egy egység. A közös lakóhely rendje, egysége, élhetősége ettől az együttműködéstől függ. Az előttünk álló feladatokat csak ebben az összefogásban lehet majd ellátni.