– Az elmúlt ciklusból mely eredményekre vagy a legbüszkébb?

 – A legnagyobb büszkeség számomra az, hogy a kollégáim valóban elfogadtak vezetőjüknek. Ez nem egy papíron lévő pozíció, hanem egy kölcsönös bizalmi viszony. A közös munka ereje az, ami igazán eredményessé tette az elmúlt éveket. Azt érzem, hogy ugyanazt a célt tartjuk szem előtt: egy stabil, szakmailag erős, tiszta értékekre épülő intézményt.
Emellett természetesen büszke vagyok a fejlesztésekre is: az eszközpark megújulására, a dolgozók képzésére, az épületfelújításokra és minden apró lépésre, ami a lakóink életminőségét javítja. De a legnagyobb eredmény mégis a csapat: az, hogy együtt lettünk erősek.

 – Milyen értékek adják a mindennapi munka alapját?

 – Mindenekelőtt az emberközpontúság szemlélete vezérel, hiszen minden döntésem középpontjában az ember áll, legyen szó lakóról, hozzátartozóról vagy munkatársról. Ugyanilyen fontos számomra a szakmaiság, mert hiszem, hogy a magas szintű tudás és a folyamatos fejlődés az alapja annak, hogy az intézmény kiszámíthatóan és magas színvonalon működjön. A csapatmunkát olyan értéknek tekintem, amely nemcsak a hatékonyságot növeli, hanem emberi oldalról is erősíti a közösséget. Emellett a fejlődés és az innováció iránti elköteleződés is meghatározza a szemléletemet: folyamatosan keresem azokat az új módszereket, terápiás lehetőségeket és korszerű megoldásokat, amelyek jobb életminőséget biztosíthatnak az ellátottaknak, és egyben támogathatják a dolgozók mindennapi munkáját.

 – Mi ad lelki erőt a mindennapokban?

 – A legnagyobb lelki erőt az emberek adják: a lakók, a kollégák, a hozzátartozók. Amikor látom, hogy valaki biztonságban érzi magát, hogy megkönnyebbül egy családtag, vagy amikor a kollégáim egy nehezebb helyzetben is összezárnak, az minden fáradtságot felülír. A nehezebb napokon az segít, hogy tudom: amit csinálunk, annak valódi tétje van. Emberek életminősége múlik rajta.
A lelki erőm legmélyebb forrása a családom. Az ő támogatásuk, bátorításuk, szeretetük és feltétel nélküli jelenlétük tart meg akkor is, amikor egy nehéz helyzet előtt állok. Ők azok, akik tudják rólam: ha valamiben hiszek, ha valaki vagy valami mellett elköteleződtem, akkor azt teljes szívvel teszem, és végsőkig lojális maradok.

 – Változnak-e az ellátotti, hozzátartozói igények, és hogyan tud az intézmény lépést tartani ezekkel a kihívásokkal?

 – Igen, az igények folyamatosan változnak. A családok gyakran tele bizonytalansággal érkeznek, sokszor nehéz helyzetben, és azt várják, hogy biztonságot, szakmaiságot és emberi odafordulást kapjanak. Ez természetes, hiszen egy hozzátartozót intézményre bízni óriási döntés. Az ellátottak egészségi állapota is egyre összetettebb, ami szakmailag is magasabb felkészültséget kíván.
A vezetői munkámban ezzel úgy tudok lépést tartani, hogy folyamatosan tanulok, figyelem a társadalmi és szakmai változásokat, és a tapasztalatokat beépítem az intézmény működésébe. A rugalmasság számomra nem választás, hanem kötelesség, hiszen egy olyan szakterületen dolgozunk, ami minden nap új élethelyzeteket, új szükségleteket hoz.

 – Mit tartasz a legfontosabb feladatnak a következő években?

 – A célom, hogy az intézmény a következő években is biztonságos, emberközpontú, otthonos és szakmailag elismert közösségi tér maradjon, ahol az ellátottak méltósága és jólléte áll a középpontban. Szeretném modernizálni az eszközparkot, folytatni a felújításokat, tovább fejleszteni a demens ellátás színvonalát és erősíteni a terápiás és szabadidős lehetőségeket – ezzel is javítva az ellátottak életminőségét. Emellett célom, hogy olyan innovációkat hozzak az intézménybe, amelyek egyszerűsítik a dolgozók adminisztrációs terheit, és több időt adnak az emberekkel való valódi foglalkozásra.

 – Hogyan készül az intézmény a karácsonyra?

 – Munkatársaink szívüket-lelküket beleteszik az ünnepbe: az intézmény minden szeglete ünnepi fénybe öltözik, és természetesen minden lakónk számára szeretettel készítünk ajándékot. Idén is lesznek kulturális műsorok, közös éneklés és óriási örömöm, hogy dolgozóinkból énekkar is alakult, hogy meglepjük lakóinkat. Másfél hónapja minden hétfőn együtt próbálunk, ezek a találkozások számomra az ünnep igazi előszobái. A karácsonyra való lelki ráhangolódás is fontos része a készülődésnek: adventi pillanatokkal, csendes megállásokkal, személyes beszélgetésekkel várjuk ezt a gyönyörű időszakot.

 – Ha kívánhatnál valamit karácsonyra az intézmények, mi lenne az?

 – Szerencsére már teljesült is a kívánságom. A napokban áll ugyanis szolgálatba az a kisbusz, ami a mozgáskorlátozott és kerekesszékes ellátottak biztonságos, kényelmes és méltó közlekedését teszi lehetővé a telephelyek és külső helyszínek között. Bízom benne, hogy az új autónak köszönhetően az érintett ellátottakkal együtt, a város főterén, a karácsonyfa alatt, egy pohár forralt borral is hangolódhatunk már az ünnepre.
A másik kívánságom pedig a Csanyi úti otthon felső szintjének klimatizálása, ami már folyamatban van, így a nyári időszakot már komfortosabb körülmények között tölthetik a lakók.

 – Mit üzennél az ellátottaknak, hozzátartozóknak és kollégáknak így az év végéhez közeledve? 

– A legfontosabb üzenet az, hogy senki nincs egyedül. Kiemelten fontos, hogy minden lakónk érezze: szeretett tagja a közösségünknek, és velünk együtt ünnepelhet. Ha ezt át tudjuk adni, akkor már megérkezett a legnagyobb ajándék, maga a karácsony.
A lakóinknak szeretném megköszönni a bizalmat, amellyel ránk bízzák mindennapjaikat. A hozzátartozóknak a partnerséget és az együttműködést, amely nélkülözhetetlen a közös munka sikeréhez. A kollégáimnak pedig külön köszönöm azt a hivatástudatot, szakmai igényességet és emberi tartást, amely az intézmény működését a mindennapokban biztosítja. Kívánom, hogy a következő év is ugyanilyen összetartó, fejlődő és emberközpontú legyen.