Adelina szerint a legnagyobb előnye az otthoni munkavégzésnek az autonómia érzése: az ember maga alakíthatja ki a környezetét, maga osztja be az idejét, és ezzel csökkentheti a mindennapi stresszt. A nyugodtabb környezet kedvez a koncentrációnak és sokszor a hatékonyságnak is. Ráadásul az ingázás elmaradása időt és energiát spórol, amit másra – akár családra, akár pihenésre – lehet fordítani. 

Ugyanakkor, mint minden éremnek, ennek is van másik oldala. A pszichológus arra figyelmeztet, hogy a home office egyik legnagyobb kockázata a társas kapcsolatok beszűkülése. A spontán folyosói beszélgetések, a közös ebédszünetek, a rövid irodai nevetések hiánya hosszabb távon magányosságot, elszigeteltség-érzést okozhat. És van még egy gyakori csapda: a munka és a magánélet közötti határok elmosódása.  

– Amikor a munka beköltözik a nappaliba, nagyon könnyen azon kapja magát az ember, hogy sosem zárja le igazán a munkaidőt – hangsúlyozza Adelina. Ez pedig túlórához, kimerültséghez, sőt, kiégéshez is vezethet. 

Nem mindenki egyformán reagál erre a helyzetre. Az introvertált, önállóan jól dolgozó személyiségek gyakran kifejezetten jól érzik magukat home office-ban, míg az extrovertált, közösségből energiát merítő emberek nehezebben alkalmazkodnak. Nekik különösen fontos, hogy tudatosan építsék be a társas érintkezéseket – legyen az egy online beszélgetés, vagy személyes találkozó. 

Érdekes módon a produktivitás sokszor nemhogy csökken, hanem nő. Nincs felesleges utazás, kevesebb a megszakítás, így a munkára fordított idő hatékonyabb lehet. A motiváció fenntartása viszont már nagyobb kihívás. Ehhez a szakember szerint világos célokra, rendszeres visszajelzésre és strukturált napirendre van szükség. Segíthet például a Pomodoro-technika, amikor rövid, fókuszált időblokkokban dolgozunk, szünetekkel megszakítva. A mozgás és a friss levegő ugyancsak kulcsfontosságú: ezek nélkül a teljesítmény hamar csökkenhet. 

A kiégés megelőzéséhez szintén határokra van szükség. – Legyen vége a munkaidőnek. Kell idő a regenerálódásra, a családra, a pihenésre, különben előbb-utóbb kimerül az ember – emeli ki a pszichológus. A munkáltatók szerepe sem elhanyagolható: a rendszeres visszajelzés, a támogató légkör és az odafigyelés mind védőfaktorok lehetnek. 

De mi történik a csapatkohézióval? Hogyan lehet közösséget építeni úgy, hogy a kollégák gyakran csak a képernyőn találkoznak? Gulyásné Kis Adelina szerint a titok a tudatosságban rejlik. Rendszeres virtuális meetingekre van szükség, de emellett informális, közösségi programokra is – akár online játékestekre, kötetlen beszélgetésekre. Így a kollégák érezhetik, hogy nem csak a feladatok kötnek össze, hanem közösség is formálódik. 

A home office tehát egyszerre jelent óriási lehetőséget és komoly kihívást. Javíthatja a hatékonyságot, rugalmasságot adhat, és csökkentheti a stresszt, de ha nem figyelünk, elszigeteltséget, szorongást és kiégést is hozhat.  

– A kulcs a tudatosság, vagyis szervezéssel, a munka és a magánélet közötti határok kijelölésével, valamint a társas kapcsolatok ápolásával a home office valóban a szabadság és a hatékonyság egyensúlyát teremtheti meg.  

Fotó: archív, stocksy