Az előadó bevezetőjében elmondta, hogy a téma Rosta Ferenc alpolgármester kezdeményezésére megvalósuló zsidó mártír emléktábla avatás kapcsán került előtérbe. Az ismertető egy olyan történelmi korszakról és egykori félegyházi közösségről szól, amelynek borzalmas események vetettek véget. Hangsúlyozta, hogy emlékezni nem könnyű, de feladatunk, hiszen Félegyháza történetében a zsidóság által létrehozott maradandó emlékeknek – amelyek között ma is élünk –  e pillanatban is használói vagyunk.

A félegyházi zsidóság letelepedése a kezdetekkor nem volt akadályoktól mentes. Az 1800-as évek elején már vannak tanácsi határozatok arról, hogy a közösséget nem szívesen látták városunkban, házalni sem engedték be őket, napnyugta utáni itt tartózkodásukat pedig meg is tiltották. Intézkedést hoztak, hogy semmilyen jussuk ne legyen. Az első zsidó kereskedő 1824-ben jutott saját bérleményhez Kiskunfélegyházán azzal a feltétellel, hogy ha keresztény bérlő nem akad, akkor ideiglenesen megkaphatja az üzlethelyiséget. Lővinger Márton 3 évre bérleti jogot szerzett, néhány évvel később már több kereskedőt jegyeztek az írások. 1838-ban országos rendelkezések engedélyezték a zsidók letelepedését, enyhültek az elutasítások. A szabadságharc után több zsidó család is megtelepedett Kiskunfélegyházán, 1850-ben megalakult a zsidó hitközség Léderer Sándor, Spiller Leopold, Spiller Mátyás, Feuer Éliás, Haubner Ignácz jóvoltából. A megmaradás mérföldkövei következtek, hiszen imaház és iskola is épült a mai Mártírok útján. Egy 1852-es jegyzékben a fent felsorolt urak már saját lakóházzal rendelkeztek városunkban.  Ekkor Kiskunfélegyháza lakossága 17 463 főt számlált, ebből 113 fő, (58 férfi és 53 nő) 26 zsidó család. A letelepedettek 90%-a kereskedő volt, 41 helyi kereskedőből 28 zsidó, a bérbe vehető üzletek nagy részével rendelkeztek, ami jelentős bevételt jelentett városunknak. Nevükhöz fűződtek az első gyárak elindítása (ecetgyár, gyufagyár, téglagyár) és az első pénzintézetek megjelenése is Félegyházán. Az újság, hírlap és nyomdai vállalkozásban is jelentős szerepet vállaltak (Félegyházi Híradó, Félegyházi Közlöny) és a képeslapkiadásban is jeleskedtek (Royko Biri). 1876-ban a zsidó közösség kettévált: neológokra és ortodoxokra, külön imaházakkal. Egyletek, jótékonysági közösségek létesültek, ahol a zsidó nők is aktívan tevékenykedtek.

Az első világháború után a náci Németország, a hitleri szemlélet nyert teret, a második világháboró kitörésekor Magyarországot is utolérte a változás. Az 1938-as első zsidó törvény és Endre László vármegyei alispánná választása felgyorsította az antiszemita folyamatokat. A zsidó kézben lévő Félegyházi Közlönyt beszüntetik, majd 1939-ben újabb és újabb intézkedések láttak napvilágot, amelyek célja az izreaelita közösséget a politikai és gazdasági életből kiszorítani. Képviselői mandátumokat szüntettek meg, iparengedélyeket korlátoztak, birtokukat, tulajdonukat felszámolták, munkaszolgálatot vezettek be.

Az országos események hatására Félegyházán először az ügyvédek praxisát szűntették meg. Bevezették a sárga csillag használatát, 71 üzletet lezártak, kisajátították minden árujával, berendezési tárgyával együtt. Az első konkrét kiskunfélegyházi összeírás 1944 áprilisában valósult meg, akkor 335 családfőt jegyeztek. Ez később a kikeresztelkedettekre is kiegészült, így 352 család került a lajstromra.

Gettósítás városunkban több lépcsőben történt. Első körben az orvosok, az értelmiségiek kaptak behívót, a mai Móra Ferenc Gimnázium épületébe kellett bevonulniuk, másokat az Arany János utcában helyeztek el ideiglenesen. A későbbi, a hivatalos gettó a város zsinagógáinak környékén kapott helyet, ide 1944. május 22-én költöztettek be 958 személyt.

1944. június 15-én megtörtént a bevagonírozás, a menet elindult a kecskeméti téglagyárba. Útközben a Kossuth utcai iskolánál megálltak, ahol egy utolsó számlálás történt és az elhurcoltakat utolsó értékeiktől is megfosztották. Június 25-én 269 férfit, 341 nőt és 373 gyermeket, összesen 983 főt deportáltak Auschwitz-Birkenauba. Kevesebb, mint 10 százalékuk, mindösszesen 97 fő tért vissza Kiskunfélegyházára.

A zsidó mártír táblák az ő emléküket őrzik. A visszatértek 1948. november 28-án helyezték el a mai Mártírok útján lévő emlékhely "kis tanácstermében". Később a terem a az ott felépült általános iskola részévé vált, a táblát 1954 júniusában az Izraelita temető halottasházába szállították. A zsidó mártír-emléktáblát rekonstrukciós munkálatok után visszahelyezték a Mártírok útja 15. szám alatti épület falára, ahol ünnepélyes megemlékezést és avatást szervez Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata április 3-án, 11 órakor.