A Don-kanyar hőseire emlékeztek

Jászberényiné Fábián Ilona tolmácsolásában elhangzott Antóni Sándor A Don-kanyarnál című verse, míg Almási Mária, a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület tagja, a Hol vannak a katonák című dalt énekelte el. Az eseményt Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület, valamint a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület szervezte.
Németh Károly nyugállományú alezredes beszédében a Don-kanyar tragédiájának hátterét idézte fel:
– A 2. magyar hadsereg, a 13. könnyűhadosztály hetedik ezredének 7/3-as és 37/3-as zászlóaljába tartozó, 248 kiskunfélegyházi származású honvéd tiszthelyettes és tisztes hősre emlékezünk, akik 1942 augusztusa és 1943 januárja között a Don-kanyarban vívott csatákban, valamint a Doni áttörés során életüket áldozták. Simon Sándor és Szabó Péter Kiskunok a Don-kanyarban című könyvében olvasható, hogy a németek 1942 elején rávették a magyar kormányt, hogy kilenc gyaloghadosztállyal és egy páncéloshadosztállyal vegyen részt a keleti hadműveletekben. Sajnos a magyar csapatok nem kapták meg a németek által ígért felszerelést, így a totális veszteség egyik fő oka ez is volt.
Az alezredes kiemelte, hogy a katonák a zord orosz télben, a szovjet túlerő és a hiányos felszerelés közepette küzdöttek. A fegyverek és járművek minősége elmaradt a német és szovjet szabványoktól, a hadiruházat nem volt alkalmas a mínusz fokokban való szolgálatra, miközben a követelmények megegyeztek a jól felszerelt német alakulatok feladataival. A 2. magyar hadsereg, köztük a félegyházi zászlóalj is, szinte teljesen megsemmisült.
A megemlékezés során személyes emlékek is előkerültek. Németh Károly alezredes elhunyt rokonairól, Sánta Jánosról és Kátai Lászlóról beszélt, akik a Don-kanyarból élve tértek haza, és később a hadsereg különböző beosztásaiban szolgáltak.
– Amikor az oroszok áttörték a magyar frontvonalat, száz kilométert kellett visszafelé rohanniuk, gyakran a hófalak között, ahol sokan helyben fagytak meg. Gyászolunk és emlékezünk a Don-kanyarban elesett 1212 főre, köztük 248 kiskunfélegyházi hősi halottra. A 2. magyar hadsereg lényegében megsemmisült; a katonák zöme meghalt vagy fogságba esett, csak egy kis részük térhetett haza – mondta az alezredes.
Hajagos Gyula plébános emlékező imájában hangsúlyozta, hogy a katonák reménytelen helyzetben is hősiesen harcoltak, és nekünk, utódoknak kötelességünk újra és újra megállni, emlékezni rájuk, valamint imádkozni értük és a békéért.
A megjelentek mécsesek és koszorúk elhelyezésével, csendes áhítattal tisztelegtek az áldozatok emléke előtt.






