Abonyi Szilvia, a könyvtár igazgatójának köszöntője után a tárlatot Rosta Ferenc kultúráért felelős alpolgármester nyitotta meg. Beszédében felidézte a körülbelül 14 évvel ezelőtti pillanatot, amikor a kerekegyházi festőművészt, Ziegler-Németh Ferencet és alkotásait megismerte. A festőt, akiről kiderült, hogy nagyon szoros kapcsolatban áll az őt körülvevő természettel. Már akkor világossá vált számára, hogy a tanyai lét meghatározó volt Ferenc életében, beleivódott lelkébe, emiatt mintegy védjegyévé vált. Rosta Ferenc hangsúlyozta, hogy Ziegler-Németh Ferenc hiteles ábrázolója a természetnek, mert élete, életmódja révén régen is, ma is együtt lélegzik a kelő nappal, a havas fákon megcsillanó napfénnyel, a tanyákkal, és az ottani tiszta életmóddal. Nagy erénye, hogy láttatni szeretné a dolgok lényegét, észreveszi az apróbb csodákat, amelyeket meg is tud jeleníteni. Az alpolgármester a jelenlegi tárlat kapcsán elmondta, hogy az alkotó festészete mára kiteljesedett és olyan témákkal is találkozhatunk, amelyek komoly fejlődés tanújelei a vásznon.

– Az addig használt olajfesték mellett kipróbálta a szénnel rajzolást, a pasztellt, akvarellt és az akrilt. Munkássága egyre szélesebb spektrumot ölel fel, bizonyítja ezt a kerekegyházi Szent István király templom stációinak teljeskörű rekonstrukciója. A mai alkalommal elsősorban pasztellképeiből láthatunk egy igényes válogatást, amely első pillantásra is meghökkenti a nézőket, ugyanis műveinek több fontos jellemzőjét érhetjük tetten. Mindenekelőtt a határtalan nyugalom és békesség, amelyek abszolút uralják a viszonylag kis méretű képeket. Mintha lassított felvételt látnánk, amelybe szinte mi is belelassulunk és nehezen indulunk el a következő alkotás felé. Az áradó békesség pedig olyan mértékű, mintha azt éreznénk, hogy egy bogarat sem tudnánk agyoncsapni. A mai korban erre lenne a legnagyobb szükségünk: a nyugalomra, a békességre, az élet tiszteletére. Minden élet tiszteletére. A tárlat azért lehet hatással a nézőkre, mert kőkeményen, megalkuvást nem ismerően képviseli a nyugalmat, a fenséges békét, amit a normális ember elemi erővel kíván. A művész magabiztos profizmusa szembetűnő: ecsetkezelésben, a fény-árnyék használatában, de mindenfajta technikai és tematikai megoldásban. Megfigyelhetjük, hogy bármilyen témához is nyúl, azt tökéletesen viszi vászonra. Igazán érett alkotó, a szó nemes értelmében vett festőművész áll előttünk, akinek munkáiból árad a szakmaiság magasfoka, emellett a mély lelkiség, az élet feltétlen szeretete és hagyományos értelemben vett szépség – fogalmazott Rosta Ferenc.

A folytatásban Ziegler-Németh Ferenc lépett a közönség elé, aki elárulta, hogy harminc éve érezte először a késztetést, a hívást, hogy festeni kezdjen. Nem gondolta, hogy ennyi év után is ezzel foglalkozik majd, de egyszerűen nem tudta soha abbahagyni. Ahogyan tanítványainak is elmondja rendszeresen: a legtöbb, amit tehetnek, hogy elkezdik. Elindulnak egy égigérő lépcsőn, amelyről soha nem tudhatják, hogy melyik szintig jutnak el rajta, életük során. Ahogyan fogalmazott, nem is a cél a fontos, hanem az oda vezető út. Amit a festő érez alkotás közben és amit a befogadó a kép megismerése során. Ha örömöt tud a művész okozni, elérte célját. A kiállított képekről elmondta, hogy azok zöme pasztell, amely technikával körülbelül 10 éve foglalkozik. További céljait a folyamatos fejlődés, megújulás és kísérletezés vezérli témák és technikák tekintetében.

Az eseményen közreműködtek a Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskola növendékei, Varga Judit és Végh Eszter, gordonkán. A tárlat november 22-éig megtekinthető.