Az ünnepi alkalomból Balla László alpolgármester és dr. Ónodi Izabella képviselő köszöntötte, akik virággal és Orbán Viktor miniszterelnök üdvözlő oklevelével fejezték ki tiszteletüket.

A vendégeket Rozika néni fia és menye fogadta, a család melegségét és büszkeségét sugározva. A meghitt ünneplésben egy különös, szívet melengető pillanat is helyet kapott: külföldön élő másik fia videóhíváson keresztül köszöntötte fel édesanyját, aki mosolyogva fogadta a szeretetteljes üzenetet.

Raffa Rozália 1935. december 2-án született Törzsudvarnokon, a mai Délvidék területén. Fiatalon varrónőként kezdett dolgozni, és egészen nyugdíjazásáig e hivatásban találta meg örömét és önkifejezését. Otthonát ma is saját készítésű gobelinek díszítik, amelyek évtizedek türelmét, kézügyességét és gondoskodását őrzik. Férjével, Raffa Andrással 68 évig éltek szeretetben és összetartásban. Életük döntő részét – 53 évet – Zrenjaninban töltötték együtt, ott nevelték fel két fiukat, és később onnan indult útjára az a nagy, szeretetteli család, ami ma három unokával és négy dédunokával teljes.

Rozika néni mindig érdeklődő, nyitott lélekkel fordult a világ felé. Számára a könyvek, a zene és a kultúra nélkülözhetetlen. Ma is olvas, jelenleg éppen egy operettekről szóló kötetet. A magyar nótát különösen kedveli, de az opera és az operett is napi örömforrás számára. A szépre való érzéke a virágok iránti szeretetében is megmutatkozik: aktív résztvevője a Virágos Félegyházáért programnak, gondosan ápolt kertje mindig az egyik legszebb volt a környéken.

Kilencvenévesen is energikusan, jó kedvvel él. Nem szed gyógyszert, mozgékonysága pedig sokakat lenyűgöz: mindennap gyalogol, és minden második nap felsétál a negyedik emeletre fiáékhoz – fiatalos, lendületes tempóban, mosolyogva. Közösségi életének fontos tere a Tóth Kálmán utcai idősek klubja, ahol mindennap szeretettel fogadják, és ahol ő maga is a társaság egyik legvidámabb tagja. Kedvességével, humorával és figyelmességével képes mindenkit jobb kedvre deríteni.

Bár ritkán főz, hetente egyszer készít magának egy könnyebb ebédet, más napokon az otthonban vagy családja körében étkezik. Nyugdíjazása után sem ül ölbe tett kézzel: éveken át besegített unokái kertészetében, amennyit csak tudott. Ma is örökmozgó, érdeklődő, szeretetteljes ember, aki minden napban megtalálja a szépet és a jót.