Irányításával a kecskeméti múzeum a két világháború közötti években rangos szakmai műhellyé vált és része volt a város korabeli kulturális életében is. 1926-ban itt rendezték meg a Múzeumok és Könyvtárak Szövetségének kongresszusát, valamint a Magyar Régészeti Társulat és a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlését.

1944-45 nagy törést jelentett az életében: a múzeum értékes anyaga elpusztult a mentésre kijelölt koháryszentlőrinci épületben, amelyet gyújtóbomba-találat ért. A megmentett anyag és a múzeum épülete 1945-46-ban szenvedett további károkat, amikor szovjet autójavító műhely és baromfikeltető működött benne.

A háború utáni években méltánytalanul mellőzték, csak 1951 után alkalmazták a kecskeméti múzeumban részfoglalkozású kutatóként. Sokat tett az elpusztult gyűjteményegyüttesek pótlásáért és folytatta tudományos munkáját is, amelynek eredményeként több újabb publikációja született, gyűjtései és kéziratai a Néprajzi Múzeum Ethnologiai Adattárába is bekerültek. 1963. november 22-én halt meg, Kecskeméten.

Székelyné Kőrösi Ilona