– Mikor alakult a szövetség és milyen céllal?

– Az Országos Közgyűjtemények Szövetségének mintájára, annak vidéki változatát hoztuk létre, 2015-ben. Miután a vármegyei rendszert megváltoztatták, a vidéki múzeumok megyeiből önkormányzati fenntartásúvá váltak, ami egy a korábbiakhoz képest új helyzetet teremtett. Ekkor döntöttünk néhány kollégával úgy, hogy új alapokra kell helyezni az addigi együttműködési rendszert is, hogy a megyei rendszerből kikerült kisebb múzeumok érdekérvényesítését segítsük. A cél az volt, hogy a vidéki múzeumoknak egy olyan szakmai szervezete valósuljon meg, amely segítséget nyújt és szakmai integrációt is jelent számukra. A Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége tagja lehet minden felvételét kérő múzeum, kiállítóhely. A tagság döntő többsége nyilván vidéki, de az elmúlt években több budapesti székhelyű országos múzeum is felvételt nyert a szervezetbe.

– Hogyan alakul a szövetség intézményi létszáma ma?

– Több mint 140 intézményt tömörít ma a Magyarországi Vidéki Múzeumok Szövetsége határon innen és túl. Mivel a magyar kultúrát ápoló és magyar munkatársakkal működő intézményekkel nemcsak országhatáron belül találkozhatunk, így meghirdettük a Kárpát-medencei nyitást, amely során szembesültünk azzal, hogy eddig sehol nem tartották nyilván azokat a székelyföldi, felvidéki vagy éppen délvidéki, kárpátaljai intézményeket, ahol magyar munkatársak dolgoznak és magyar kulturális emlékek találhatók. Ez hatalmas lépés volt számunkra és örömmel fogadtuk a felvételüket kérő határainkon túli magyar múzeumokat és kiállítóhelyeket. A kibővült létszámmal a legnagyobb szakmai szervezettel rendelkező szövetséggé váltunk az országban.

– Mi a szövetség feladata a gyakorlatban?

– Évente két közgyűlésünk van, különböző vidéki városokban. Itt nagyon fontos információáramlás zajlik, hiszen több mint száz intézményvezető cserél tapasztalatot és tudást. Nagyon fontos feladata a szövetségnek, hogy ténylegesen segítsük egymást. Például egy nagyobb költségvetésből megvalósult, később szétbontható és kisebb ráfordítással újra összeépíthető tárlat kisebb vidéki intézményben még kiválóan hasznosítható. Ezáltal mindenütt részesülhetnek látványos, minden igényt kielégítő bemutatóban, pusztán előremutató információáramlást révén.

– Milyen jelentős eredményekről tudsz beszámolni?

– Nagy öröm számunkra, hogy a döntéshozók is elismerték a szövetség fontosságát, amely nagy jelentőséggel bír a magyar kulturális élet szempontjából. Komoly előrelépés öt évvel ezelőtt történt, amikor Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központjának korábbi elnöke segítsége révén, nagyobb összegű támogatás ítéltek meg szövetségünknek. Ennek részeként, a Magyar Géniusz Program keretében egy kiemelkedő színvonalú kiállítást valósítottunk meg, amit 10 helyszínen láthatott a közönség. A tárlaton a Kárpát-medence múzeumaiból egy-két kiemelkedő műtárgyat szerepeltettünk. Ennek eredményeképpen olyan páratlan, kiemelkedő műtárgyállományt tudtunk felvonultatni, ami egyediségénél fogva is hatalmas sikert aratott. Természetesen a kiállítás csak egy része volt a pályázatból finanszírozott beruházásoknak. Vidéken 10 és 100 millió forint közötti, sok évtizede szükséges infrastrukturális fejlesztések valósultak még meg, körülbelül száz intézményben. Ilyen volt például a Cifrapalota liftjének felszerelése, vagy a Kiskun Múzeum büntetésvégrehajtási kiállításának megújítása is. Ebből is látszik, hogy vidéken – legalábbis az országos nagy projektekhez képest – „kisebb” összegek is milyen hatalmas fejlődéseket hozhatnak, szinte csodákat tehetnek. A Budapesten kívüli múzeumi intézmények évről-évre bizonyítják, hogy komoly minőségi munka folyik falaik között is, hiszen szinte minden évben komoly verseny van például Az Év Kiállítása vagy Az Év Múzeuma versenyben. Számomra külön büszkeség, hogy az Év Kiállítása 2025 díjat megosztott első helyen ítélték oda a Kecskeméti Katona József Múzeum Egy eltűnt nép nyomában Az avarok élete a Duna–Tisza közén című időszaki kiállításának, a Néprajzi Múzeum Székelyek – Örökség-mintázatok című időszaki kiállítása mellett. 

Fontos megemlítenem, hiszen nagy jelentőséggel bír a Kiskun Múzeum fejlődése is az elmúlt másfél évtizedben, Mészáros Márta vezetése alatt. Nagyon komoly megújuláson esett át az intézmény a kiállítások, az infrastruktúra és felszereltség tekintetében. Sok egyéb siker mellett ezekre is mind büszkék vagyunk.

Dr. Rosta Szabolcs régész, a Katona József Múzeum igazgatója és Mészáros Márta néprajzos muzeológus, múzeumpedagógus, a Kiskun Múzeum igazgatója a Magyar Kultúra Napja Bács-Kiskun Vármegyei Gála alkalmával dr. Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter elismerő oklevelét vehette át kiemelkedő munkájáért, amellyel hozzájárul a helyi és a nemzeti kultúra egészéhez. Az okleveleket Kovács Ernő főispán adta át a Kecskeméti Katona József Színházban rendezett ünnepségen.

Fotó: archív