Abonyi Szilvia könyvtárigazgató köszöntőjében örömének adott hangot, hogy ismét félegyházi gyökerekkel rendelkező művészt köszönthetünk és üdvözölhetünk itthon.

– Félegyházán születtem 1945-ben, itt telt a gyerekkorom is. Lenn az Alföld tengersík vidékin miről álmodozhat egy kiskamasz? Természetesen messzi óceánokról, hajókról, kalandokról. A tengerészálmok kihalványultak, amikor megismerkedtem a fotózással és úgy alakult, hogy a fényképezés lett számomra az igazi nagy kaland. Kitanultam a szakmát, fotóriporterként dolgoztam hírügynökségeknek, heti- és napilapoknak, fotóztam világvégén és faluszélen. A szenzációk és a hírességek már nem vonzanak. Ha manapság megkérdik, mit fényképezek, a válaszom: embereket, otthont. Fontos a környezet is, hiszen a tárgyaink néha olyasmit is elmondanak rólunk, amit magunk sem tudtunk. Itt nincs helye digitális trükköknek, ezek egyszerű, fekete-fehér fényképek régi és új barátokról, csupa olyan emberről, akik megtiszteltek azzal, hogy beengedtek az otthonukba. Az eszközeim sokat változtak az idők során, de a cél ma is az, ami kezdő fotóriporter koromban: megmutatni az álarcok mögött az arcokat, a látszatok mögött a valóságot, még akkor is, ha ez szinte reménytelen – idézte a könyvtárigazgató Horváth Péter szavait.

A tárlatot Haris László Balogh Rudolf-díjas fotóművész, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának tagja nyitotta meg. Beszédének kezdetén Horváth Pétert, vagy ahogyan ő nevezte, HP-t, a művészt, a barátot köszöntötte nyolcvanadik születésnapja alkalmából.

– Őt ugyanis a magyar fotográfusi közéletben mindenki így ismeri: HP. Ez a megtisztelő, elismerő rövidítés jelzi, hogy munkái annyira eredetiek, annyira egyéniek, hogy elég csak annyit mondani egy fotóról, hogy „ez HP” és mindenki tudja, hogy kiről van szó. Valóban nehéz a professzionális fotográfusok számára, hogy valaki az MTI-nek, vagy közvetlenül egy szerkesztőségnek tevékenykedve hiánytalanul meg tudja őrizni egyéni alkotói stílusát. HP pedig ilyen – mondta el Haris László, majd ismertette a művész kiállított képeinek sajátosságait és a tanítványokról is ejtett szót.

– Nagyon fontos, de művészeti közéletben ritka előnyös tulajdonsága a művésznek, ha saját művei mellett, azonos gondossággal, megértéssel és szeretettel tudja kezelni tanítványainak fejlődését és elkészült műveinek menedzselését. Horváth Péter a kispesti KMO Fotóklubban tanítja a fotóművészet technikáját és a művésszé válás legfontosabb üzenetével segíti tanítványait, akiket ezen a kiállításon maga mellé emel – mondta.

A kiállításmegnyitón Horváth Péter is mikrofon elé lépett. Megköszönte a megjelenteknek az érdeklődést, majd a tanítványaival való kapcsolatáról árult el néhány dolgot.

– Én nem tanultam meg tanítani, ezért azt a módszert választottam, hogy a fotókörben összegyűlt emberekkel próbálok kommunikálni. A legtöbbet én tulajdonképpen tőlük tanulok, mert pofátlanul, szemtelenül, hangosan vissza mernek kérdezni, hogy: na most ez akkor hogy van? Szerintem a kételkedésnél jobb tanító nincs is! – hangsúlyozta a művész, aki az ünnepélyes megnyitó után kötetlen, jó hangulatú tárlatvezetést tartott a megjelenteknek.

Az esten közreműködött a Kiskunfélegyházi Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskola tanára és tanítványa: Kurai-Kis Szilvia és Bense Blanka.

A tárlat február 14-éig megtekinthető a könyvtár nyitvatartási idejében.