– Nem szeretek kopár lépcsőházban közlekedni, főleg ünnepek idején – mondja nevetve, hozzátéve: éveken át gyűjtötte a kellékeket, mindig bővült valamilyen aprósággal a készlet: egy szalag, gömb, ablakdísz, kedves figura...

Lánya rendszeresen segít a dísztárgyak, fények elhelyezésében és rögzítésében, és egy ideje a közösképviselő is hozzájárul az egész lakóközösséget megörvendeztető kezdeményezéshez, főként a világító díszekhez nélkülözhetetlen elemekkel.

A lépcsőfordulókban a megvásárolható díszek mellett Mária sajátkezűleg készített munkái is megtalálhatók. Gipszet önt, varr, ragaszt, fest, és gyakran újrafelhasznált dobozokból, apró kövekből alakít ki új és kedves belső tereket. A hóember, a csillogó szalagkompozíciók, az egyedi ablakdíszek mind az ő kreativitásáról árulkodnak.

Önkéntes munkáját a többi lakó sem hagyja szó nélkül. Miden évben köszönetet mondanak fáradozásaiért, és elmondják: jó érzés ilyen környezetbe hazaérkezni. Itt ugyanis a lépcsőház közönséges átjáróból a nyugalom ünnepi hangulatú szigetévé nemesül. És bár sokan felajánlják a segítséget, Mária mosolyogva elhárítja, mondván: „Majd én megcsinálom, ráérek, nyugdíjas vagyok!”

A karácsonyi hangulat általában január végéig marad, hiszen ahogy fogalmaz: minek venné le előbb, ha boldoggá teszi az embereket!