A Móra Ferenc Gimnáziumban eltöltött évei alatt sokan biztatták, köztük a matematika szakos tanára, Nagy Lajos is, aki felismerte érzékenységét és elhivatottságát. Ő ajánlotta számára a gyermekvédelem területét, ami később valóban az életének meghatározó irányává vált. A szekszárdi főiskola elvégzése után azonban váratlan forduló következett: a nyelvvizsga hiánya miatt nem kezdhette el azonnal itthon a szakmáját, így hosszabb időre külföldre sodorta az élet. Dolgozott eladóként, takarítóként, gyárban, majd később idősgondozóként Angliában, ahol demens embereket ápolt, segített, bátorított. Sokszor fárasztó, lelkileg megterhelő feladat volt, mégis rengeteget tanult belőle: türelmet, alázatot, elfogadást.

Egy időre New York mellé is sodorta a sors, ahol vallásos családnál vállalt házvezetői feladatokat. Különleges élmény volt számára megtapasztalni más kultúrák szokásait: emlékszik még arra is, mennyire furcsának tűnt eleinte, hogy szombaton nem használhattak elektromos eszközöket, így a háztartási dolgok működtetése az ő feladata volt. A szabályok szigorúak voltak, a sertéshúst például be sem vihette a házba, ugyanakkor az ott kóstolt kalács felejthetetlen ízt hagyott maga után. Bár rengeteget dolgozott, és gyakran érezte, hogy kívülálló, ezek az évek megerősítették benne azt, hogy emberekkel szeretne foglalkozni – és hogy haza szeretne térni.

2020-ban költözött haza Magyarországra, részben a honvágy, részben pedig a családalapítás reménye miatt. Hazatérése után a KAPOCS Szociális és Gyermekvédelmi Intézménynél helyezkedett el, ahol ismét a gyermekvédelem területén dolgozott. 2023-ban Kiskunmajsára került, ahol szakmai vezetőként vett részt a családokkal és gyermekekkel végzett munkában. 2025-ben visszatért Kiskunfélegyházára, és jelenleg is a KAPOCS munkatársa, ahol helyettesként támogatja a családsegítők mindennapi feladatait és a rászoruló családok megsegítését. Feladatai összetettek és felelősségteljesek: a családok helyzetének felmérésétől kezdve a támogatási ügyek intézésén át a szakemberekkel való együttműködésig sok minden tartozik hozzá. Munkája során mindig azon van, hogy megértse: minden család története más, és nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek soha nem tehetnek arról, milyen háttérbe születnek. Ők a legjobbat érdemlik, különösen akkor, amikor a karácsony közeledtével minden apró segítség felértékelődik.

Gyakran osztanak élelmiszeradományokat, ruhaneműt, időnként bútorokat is, bár utóbbi sokszor elakad a szállítási akadályok miatt. A legnagyobb öröm mégis az, amikor egy-egy krízishelyzetben sikerül időben segítséget nyújtani – akár egy felajánló jóvoltából, akár egy helyi cég támogatásának köszönhetően. A munka mégis sokszor küzdelmes: egyes családok generációk óta benne vannak a rendszerben, és a változás lassú, hosszú folyamat. Erika mégis tudja, hogy minden apró előrelépés érték, és hogy nem mindig lehet mindent megváltoztatni – néha csak annyit tehet, hogy jelen van, meghallgat, és kitart a családok mellett.

Mióta édesanya, még érzékenyebben látja a munkáját. Gyakran mondja, hogy sok tanácsot, amit másoknak ad, magának is érdemes lenne megszívlelnie. A legnagyobb erőforrás számára a saját kis családja, különösen a négy és fél éves fia, aki nap mint nap emlékezteti arra, mennyire fontos a türelem, a humor és a szeretet. A természetbe való kirándulások, a közös nevetések, az otthoni tervezgetések adják számára azt az egyensúlyt, ami nélkül ezt a hivatást nem lehetne szívvel-lélekkel végezni.

A karácsony időszaka mindig különösen megható számára. Ilyenkor nemcsak adományokat visznek ki a rászorulóknak, hanem szó szerint közelebb kerülnek a családokhoz: megismerik szokásaikat, ünnepi készülődéseiket, vágyaikat. Vannak dolgok, amiken nem tudnak változtatni, de a törődés, a figyelem és a jelenlét sokszor többet ér minden ajándéknál. Talán ez a legnagyobb csoda, amit a gyermekvédelem hozhat: hogy azokban a házakban is felcsillanhat egy kis remény, ahol az ünnep máskor talán csendesebb vagy szűkösebb lenne.

Erika szerint a legszebb pillanatok azok, amikor egy családnál valóban elindul valami – bármilyen kicsi is. Egy jó döntés, egy kedves gesztus, egy új lehetőség. Ezek a csendes sikerek azok, amik karácsonykor még fényesebben ragyognak, és amik újra meg újra megerősítik benne: jó helyen van, és érdemes folytatnia ezt a munkát.