A koreai kultúra első benyomásai hamar rabul ejtették. Leginkább az döbbentette meg, milyen természetes náluk a tisztelet és az udvariasság: a szabálykövetés, az idősebbek megbecsülése, a figyelmes gesztusok egészen más hangsúlyt kapnak, mint itthon. Az étkezés pedig szinte rituális jellegű. A közös éttermi vacsorák órákon át tartanak, és mindig sokféle ételt rendelnek, amiket mindenki megoszt a többiekkel. Anna számára ez nemcsak szokatlan, de kifejezetten megható élmény volt: a közösség erejét érezte mögötte.

Kommunikációjuk egy külön kis nyelvi világot teremtett magának. Többnyire angolul beszélnek, de gyakran keveredik a mondatokba magyar vagy koreai szó, így olykor három nyelven „színeződnek” a beszélgetéseik. Néha előfordulnak apró félreértések, de ezek inkább mosolyt csalnak elő, mint feszültséget.

Ahogy Anna egyre mélyebben ismerte meg a koreai szokásokat, párja is rácsodálkozott a magyar mindennapokra. Különösen meglepte, hogy nálunk a gyalogosok elsőbbséget élveznek, míg Koreában az autósoké az „utolsó szó”. Furcsának találta azt is, hogy a magyarok milyen természetesen mondják a „szívesen” vagy az „egészségedre” kifejezéseket – az ő nyelvükben ezeknek nincs pontos megfelelője.

A közelgő karácsony különleges jelentőséggel bír kettejük életében, hiszen ez lesz az első, amit személyesen együtt ünnepelhetnek. Lelkesen készülnek rá: szeretnék átélni a magyar hagyományokat, karácsonyfát díszítenek majd, ajándékot cserélnek, és természetesen koreai étel is kerül az ünnepi asztalra. Bár Koreában ez az ünnep csupán egyetlen napot ölel fel, párja örömmel veszi át a magyar szokásokat.

A kulturális különbségek nem okoznak köztük törést, inkább gazdagítják a kapcsolatot. Mindketten megtanultak apró szokásokat a másiktól – a párja már használja az „egészségedre” kifejezést, Anna pedig egyre természetesebben eszik pálcikával. A kölcsönös kíváncsiság és tisztelet minden nehézségnél erősebbnek bizonyult.

Anna szerint kapcsolatuk legnagyobb ajándéka, hogy megtanulták elfogadni és megérteni egymás kulturális hátterét, még akkor is, ha egy szokás eredete elsőre idegennek tűnik. Szinte minden fontos dologban egyetértenek, hasonló értékeket vallanak, és ez stabil alapot teremt. A kulturális sokszínűség számára örömforrás: élvezi, hogy új ételeket, hagyományokat és nézőpontokat fedezhet fel, különösen a teljesen más világot képviselő koreai konyhát.

Azoknak, akik hasonló nemzetközi kapcsolatban élnek, Anna azt üzeni: néha akadnak nehezebb pillanatok, de a közös felfedezések mindenért kárpótolnak. Szerinte amikor két különböző országból érkező ember találkozik, nemcsak egy másik kultúrát ismerhetnek meg egymástól, hanem egy másik világot is. És mindez végül egyetlen természetes egységgé olvad.