Csillánál 2014-ben diagnosztizáltak cöliákiát, egy évvel később tejfehérje-allergiát, majd IBS-t, idén pedig inzulinrezisztenciát. Fanni tojásra anafilaxiás – EPIPEN-t is hordania kell –, és ő is IR-es. Attila IBS-sel küzd, jelenleg is kivizsgálásokra jár visszatérő hasi panaszai miatt. Így lett a család konyhája olyan hely, ahol minden fogás glutén-, tej-, tojás- és szénhidrátcsökkentett módon készül; a tésztákból kivételt csak a gyerekek durum- vagy tönkölyváltozatai jelentenek, Csilla számára viszont minden „mentes”.

A kezdeti időszak természetesen nem volt könnyű: mindent átalakítani, kizárni, új hozzávalókat megismerni, egyszerre több étrendet megtanulni, de ők nem problémaként, hanem „együtt élhető feladatként” tekintettek erre. A család támogató volt, hiszen a tünetek már olyan erősek voltak, hogy megkönnyebbülésként hatott a diagnózis. A gyerekek édesapja, Attila szakács: ő az új hozzávalókban nem akadályt, hanem inspiráló kihívást lát. Ketten együtt dolgozták ki például azt a gluténmentes pizzát, amit ma már sokan ismernek egy helyi étterem kínálatából. Csilla szenvedéllyel tesztelt, Attila pedig szenvedéllyel kísérletezett – így lett az ételérzékenység egy új közös nyelvük.

Karácsony közeledtével az ő otthonukban is ugyanaz a meghittség és izgatott várakozás él, mint bármely más családban. A menü tervezése sem jelent stresszt: a család pontosan tudja, mit hogyan kell elkészíteni. Sűrítéshez barna rizslisztet vagy zablisztet használnak, bár ez utóbbinál fontos a rövid pirítás, különben megkeseredik. A rántott hús is glutén-, tojás- és tejmentes változatban készül, ahogyan a levesbetétek és a köretek is. A gyerekek nem igazán kedvelik a halászlét és a töltött káposztát, így az ünnepi asztalon náluk orjaleves, rántott és sült húsok szerepelnek. A töltött káposztát mindig Csilla édesanyja készíti, aki soha nem tett bele lisztet vagy tojást, így Csilla is gond nélkül eheti. Ugyanígy a halászlevet is az anyukája főzi, természetesen teljesen „mentes” módon.

A sütemények mindig Csilla keze munkáját dicsérik: a képviselőfánk és a hókifli mentes változata évről évre nagyobb sikert arat. A sós sütemények előnye, hogy sok már eleve tojásmentes, így a többi hozzávalót könnyebb cserélni. A család kedvencei közé tartozik Csilla édesanyjának töltött káposztája és rántott húsa mellett édesapja pacalpörköltje, valamint testvérei specialitásai: Zoli bátyjának sült tarjája és Barbi húgának sült kacsája.

A vendégség sem okoz gondot: ők sosem várják el, hogy mások egy teljesen külön étrendre főzzenek. Mindig visznek magukkal saját levesbetétet, tejszínt, pékárut vagy süteményt, így megkönnyítik a vendéglátók dolgát, és mindenki nyugodtabb.

Az iskolai ünnepségek jelentik talán a legnehezebb pillanatokat a gyerekeknek, hiszen sokszor nem ehetnek abból, amit a többiek kapnak. Csilla mindig készít nekik mentes süteményt és rágcsálnivalókat, és minden táskában ott lapul a biztonságos alternatíva. Sokszor hallják: „Ettől az egy falattól nem lesz semmi baj…” – ám ők pontosan tudják, hogy de, sajnos igen! Ezért különösen nagy ajándék számukra, amikor a téli szünetben együtt lehetnek, játszanak, és közösen készítik a számukra is biztonságos finomságokat.

Csilla szerint a mentes élet egy tanulási folyamat, de nem lehetetlen. Sőt: ma már rengeteg új alapanyag és jelölten mentes termék érhető el. Minden apró betű számít, és nem csak az élelmiszerekben: a kozmetikumok és tisztítószerek összetevői is fontosak. A bevásárlás hosszabb, a konyhai rendszerezés tudatosabb, de idővel minden rutinná válik. Az étrend pedig nem elvesz a családi életből – inkább hozzátesz, mert megtanít figyelni egymásra.

– Mi teljesen hétköznapi emberek vagyunk, nem szakértők. De ha bárkinek segítségre van szüksége, hogyan induljon el ezen az úton, mire figyeljen, én és a gyerekek apukája, Attila is szívesen segítünk – mondja Csilla.

A történetük pedig arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy a karácsony valódi íze nem a cukorban vagy a lisztben rejlik, hanem azokban a szeretettel készült ételekben és pillanatokban, amelyeket együtt élünk át.