A tér már jóval a kezdés előtt megtelt élettel, zsivajjal, meghatottsággal. Kisgyermekes családok, barátok, idősek és fiatalok együtt álltak körbe, hogy lássák, amint újra fellobban egy fényt hozó láng – egy olyan időszakban, amikor talán minden korábbinál nagyobb szükségünk van azokra a jelképekre, amik megmelengetik a lelkünket. A második gyertya fénye nemcsak a koszorút, hanem sokak tekintetét is beragyogta: olyan pillanat volt ez, amiben megállt az idő, és mindenki magában is felidézett egy apró, személyes reményszikrát.

A remény üzenetéről Hatvani Zsófia, református lelkész szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében megragadó őszinteséggel emelte ki, hogy bár az advent a várakozás, a csodára készülés időszaka, valójában sokszor épp ilyenkor vagyunk a legkimerültebbek. A feladatok sűrűsödnek, a napi teendők összeérnek, a családi és munkahelyi elvárások sokszor túl nagy terhet raknak a vállunkra. Mégis – hangsúlyozta – a remény gyertyája azt üzeni, hogy a fény mindig képes áttörni a rohanás, a gondok vagy a szorongás árnyékát.

A lelkész arról is beszélt, hogy az év vége sokak számára a számvetés csendes ideje. Van, aki hálával tekint vissza, másoknak talán nehezebb esztendő jutott. A veszteségek, betegségek, anyagi kihívások, családi gondok mind megtépázhatják az ember lelkét –  a remény azonban soha nem a tökéletes élet jutalma, hanem a megtört szív ajándéka.

– A remény nem azt jelenti, hogy minden már most rendben van – hanem azt, hogy elhihetjük: rendben lesz – fogalmazott Zsófia.

A Máté evangéliumának szavait idézve emlékeztetett: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Ahogy mondta, Jézus hívó szava ma is ugyanolyan érvényes, mint kétezer éve: nem azt várja tőlünk, hogy erősek legyünk, hanem azt, hogy merjünk remélni akkor is, amikor fáradtnak, bizonytalannak vagy túlterheltnek érezzük magunkat. A remény gyertyája tehát nem pusztán ünnepi dísz, hanem annak az ígéretnek a látható jele, hogy nem vagyunk egyedül. Sem a teendők sűrűjében, sem a csendes, belső küzdelmekben.

A meghitt hangulatot tovább emelte a Constantinum Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Technikum és Kollégium diákjainak zenés és prózai műsora. A fiatalok tiszta hangja, a karácsonyi dallamok és a finoman megszólaló versek olyan békét teremtettek a téren, amelyben egy pillanatra minden jelenlévő ugyanarra a halk, reményteli rezgésre hangolódott.

A remény gyertyája idén is többet jelentett egy lángnál. Jelentette azt a hitet, hogy bármilyen nehézségek között járunk is, a közösség összetartó ereje, a szeretet csendes jelenléte és a karácsony közeledő fénye mindannyiunkat képes felemelni. Ez a fény pedig tovább lobog majd az advent hátralévő hétvégéin is – és talán a szívekben is, jóval az ünnepek után.