„Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen.” /Márai Sándor/

Újra eljöttél, bekopogtattál minden ajtón, megkocogtattad a lehúzott redőnyöket, felgyújtottad csillagjaidat. Minden évben új vagy, de megtartatod velünk a régi szép hagyományokat is.
Verhetetlen háromszögedben ott lapul a Mikulás (Télapó) - Szenteste (karácsony) – Szilveszter ünnepe.

A gyerekek a piros ruhás, hófehér szakállú, barátságos ajándékosztónak örülnek egészen kisiskolás korukig, de azután is mindenki úgy tesz, mintha az ajándékot a szarvasfogatot hajtó öregúr hozná.
Szép, csokiillatú mese.

Szenteste elfelejtjük a hétköznapi bosszúságokat, a megrepedt bejgli tetejére cukrot szitálunk, és örülünk a negyedik meleg sálnak is. Miért ne tennénk? A család elénekli a megszokott dalt, a gyertyák lobognak, vagy villódzanak a színes körték, csillagszórók szikrái piruettet járnak.  
A türelem, megbékélés bebocsájtást nyer az egyszerű házakba és a cifra palotákba egyaránt.
Mert így kell, hogy legyen.

Jézus születését 1223 óta idézik fel a betlehemi jászól különböző formációiban, ez a gyönyörű hagyomány Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik.

Az adventi várakozás hetei alatt a hit, remény, öröm és szeretet kigyúló fényei mutatnak utat, és próbálják csitítani a lelkünkben-szívünkben zajló bánatot.

Borbála napkor gallyat teszünk a vázába, és micsoda öröm, ha színpompás virágot bont épp karácsony estéjére. Felköszöntjük a Miklósokat, a fényhozó Lucákat, Tamásokat, Jánosokat, Istvánokat és valamennyi névnapost, s persze nem feledkezünk el a születésüket ünneplőkről se.

Mivel november utolsó napján András elzárta a hegedűt, és hetekig nem volt helye hangos mulatozásnak, épp itt van az ideje a kántálásnak, a karácsonyi énekes-verses köszöntésnek, a regölésnek, borszentelésnek, a víg mulatozásnak, s ezt is neked köszönjük, vidámságot is hozó drága december!

Megemlékezünk a magyar rádiózás, a kórusok, az önkéntes munkát végzők, az emberi jogok és szolidaritás, a magyar kártya és persze a hegedű napjáról is.

A gyerekek vágyakozva néznek ki az ablakon, hátha lehullott éjjel a hó, hisz a ródli már készen áll, és a hóembernek is félre van téve egy ócska piros lábas fejfedőnek, meg egy seprű.

Ha nem hullott pelyhes fehér hó, bekuckózva társasozni, olvasni is jó!

Kedves december!

Ígérjük, hogy idén nem az ajándékok ára lesz a legfontosabb téma, nem a tülekedés a kis-és nagy üzletekben, nem a parkolási hely türelmetlen keresése, és nem hagyjuk az utolsó pillanatra a legfontosabbat. Azt, hogy gondoljunk azokra, akiket szeretünk, hívjuk fel, öleljük át ha tehetjük, s ha már nem, gyújtsunk érte egy gyertyát a szépen feldíszített fenyőfán, és ne szégyelljük azt a könnycseppet, ami ilyenkor végiggurul az arcunkon.

Boldog ünnepet mindenkinek!

Salánki Anikó

fotó: Görög Anita