Az érmékről több soron is készült szakmai publikáció: először Harsányi Pál írt róluk 1908-ben, majd Szalay Gyula 1926-ban, azonban a legkimerítőbb írást V. Székely György régésznek köszönhetjük 1998-ból, amely munka alapján készült jelen írás is.

Az éremkincs összesen 153 db tallért, 7 db féltallért és 771 db dénárt tartalmazott. A leletegyüttest egy földbe rejtett éremkincs, így fontos tudnunk annak valószínűsíthető földbekerülését. A legfiatalabb dénárok Miksa 1568. évi körmöcbányai dénárjai, míg a tallérok tekintetében ez az 1566-ból származó hamburgi tallér, így a lelet valószínű 1568 után egy-két évvel kerülhetett a földbe.

A tallérok igen érdekesek a számunkra, mivel rengeteg fajta megtalálható az éremkincsbe. Ezeket a tallérokat különböző német városokban verték: Hamburg, Salzburg, Schwabach, Thann, Wismar és még lehetne sorolni. Az Alföld ezen része már ebben az időben bőven a török megszállása alatt volt, azonban az élet nem állt meg. Adóösszeírásokból tudjuk, hogy a vidéken jelentős volt a nagyállattartás és az azzal való kereskedés is, amire ez az éremkincs is rámutat. Földbekerülésének és elrejtésének okát nem tudjuk, és sajnos a leletek alapján az egykori tulajdonos személyét és társadalmi rangját sem lehet meghatározni. Végezetül fontos megjegyezni, hogy az éremkincs a Kiskun Múzeum numizmatikai tárának egyik legmeghatározóbb leletegyüttese a mai napig.

Soós Roland
régész, muzeológus