A városi környezet sajnos nem az erdő biztonságos és segítő közössége, itt magányos küzdelem folyik. Ezért a küzdésért érdemes ismerkedni velük, a mellettünk küzdőkkel: néhányan mindig is itt éltek körülöttünk, mások távoli tájakról érkeztek, hogy itt a közösségbe illeszkedve otthonra leljenek. Néhány kedves ismeretlen ismerős, akikkel megbarátkozhatunk.

Barkóca berkenye: Magyarországon is honos erdei vadgyümölcs. Karógyökere miatt nem nagyon szaporították a faiskolák, de ma már beszerezhető ez a tág tűrésű gyönyörű fa. Nagyközepes mérete ellenére kisebb kertbe is ültethető, ahol a szűkebb térbe szorulva keskenyebb koronát nevel. Levele különlegesen karéjosan tagolt, gyönyörű narancsos őszi lombszínnel.

Hársak: Anagy- és a kislevelű, valamint az ezüsthárs egyaránt honos Magyarországon. Nagy burkolatok és falfelületek közelébe, valamint kirívóan terméketlen talajokra ugyan nem valók, de ahol természetesebb környezetet és elegendő teret biztosítunk számukra, ott meglepően jól viselik a szélsőségeket. Ilyen helyeken gyönyörűséges példányokká fejlődnek, világító sárga őszi lombszínnel.

Házi berkenye: Különösen bájos fa a finoman szeldelt leveleivel és kissé vadóc koronájával. Az utóbbi években egyes faiskolák elkezdték szaporítani, mert kiváló hőségtűrő. Vadgyümölcs, így a vidéki kertek hangulatát idézi meg. Nagyközepes méretével viszonylag sokféle méretű kertben ültethető.

Himalájai cédrus: Mivel távoli hegyvidék kékes lombú tűlevelű örökzöld fája, nálunk kissé idegen hatású. A kertkultúra azonban mindenhol a világon befogadó, és miután a szélsőségeket is jól viseli, megjelenésében pedig igen szép növény, nem érdemes lemondani róla. Minden bizonnyal beilleszthető a hazai kertek növényvilágába is.

Júdásfák: A közönséges, a kanadai és a kínai júdásfa is jól érzi magát hazánkban. Alacsony termetük, szélesen elterülő laza koronájuk sajátos hangulatot visz kertjeinkbe. Szeretik a meleget és jobb talajon kiválóan tűrik a hőséget. Különleges kerek leveleik és az ágakat hosszan elborító lila virágaik nagyon mutatósak.

Keleti platán: Mediterrán fa, amelynek látványosan szeldeltebbek a levelei a hazánkban általánosan ültetett közönséges platánnál. Termetre valamivel kisebb annál, kiváló hőségtűrő, nagyon gyors növekedésű fa. Inkább egy keskenyen tagolt levelű fajtája beszerezhető, bár időnként magcsemetéi is kaphatók. Jó tulajdonságai miatt remélhetőleg a közeljövőben faiskolák is jobban felfigyelnek rá.

Lándzsás levelű éger: Németországi faiskolában természetes módon keletkezett hibrid. Kiváló várostűrő, egyedülállóan érdekes lombozatú közepes termetű fa. Egyszerre találhatók meg rajta a tavalyi termések és az idei virágok. Úgy tűnik, hogy hazánk változó klímájában is jól érzi magát.

Libanoni vadalma: Mediterrán származású karcsú koronájú fácska, így szűk helyen is nevelhető. Védett helyen gyönyörű lila őszi lombszínével időnként még decemberben is találkozhatunk.

Magyar tölgy: Európa délvidéki részein honos, jól tűri a nagy meleget, a száraz levegőt és a gyengébb talajokat is. Ha kicsit több vizet kap, akkor elég gyors növekedésű is. Sűrűn karéjosan tagolt levélzete különleges dísze. Vele együtt érdemes megjegyezni a cser és a molyhos tölgyet is, amelyeket ma leginkább erdei fákként ismerünk, de városban is érdemes ültetni őket.

Naspolya: Távoliázsiai eredetű növény, amelyet Európában, mint termesztett gyümölcstermő növényt ültetünk. Különös kócos alakjával, hatalmas fehér virágával és lándzsás levelével nagyon szép dísznövény is. Bírja a meleget és a szárazságot is.

Oszlopos gyertyán: A hazánkban is honos gyertyánnak egy sűrűn ágas oszlopos növekedésű fajtája. Nagyon jól bírja a meleget és némi szárazságot is. Gyors növekedésű, ősszel szép sárgán színesedő lombú fa.

Perzsafa: Kaukázusi származású, rendkívül elegáns, gyakran több törzsű, nagyközepes méretű fa. A meleget és a szárazságot is jól tűri, nyáron fényes zöld, szép erezetű levélzete kihajtáskor, illetve lombhulláskor is különlegesen világító lila.

Ezek a fák sokféle tájról kerültek ide, sokféle tudást hordoznak, de hazai alkalmazkodásuk példaértékű, amit érdemes megfigyelni és gyönyörködni benne. Környezetünkbe telepítve emlékeztetnek bennünket a fák másfajta hozzáállására a szélsőségekhez, tanítva bennünket az alkalmazkodásra.

És hát mit is sejtetnek velünk ezek a fák? Ne becsüljük alá őket, szegődjünk társként melléjük, figyeljük, becsüljük csendjüket, kitartó tűrésüket, rendíthetetlen stabilitásukat, mélységes toleranciájukat a többi élőlénnyel szemben. Nem rohangálnak, nem kergetik az élményeket, nem nyitnak bankszámlát, amiben a biztos jövőjüket istenítik, csak állnak egyhelyben, elviselik a változásokat, újra és újra leveleket hajtanak, virágoznak és magot érlelnek, nyugalomba merülnek, hogy aztán majd újraéledjenek. A miénktől nagyon eltérő a stratégiájuk, de láthatóan győzelmes és Adventbe lépve, a karácsonyi fényekben talán az üzenetükre is megnyílik a szívünk…

Nagy Ágnes
városi főkertész