A Békés megyei Dévaványán született orvos nyugodt, dolgos, mértéktartó környezetéből hozta magával azt az értékrendet, ami egész pályáját meghatározta. Szülei egyszerű emberek voltak, akik inkább a biztonság fontosságát hangsúlyozták, mintsem merész álmokra biztatták volna fiukat. Ő azonban már középiskolásként tudta: orvos szeretne lenni. A biológia és a kémia tantárgyak iránti érdeklődése mellett nagy szerepe volt ebben lelkes tanárának, aki felismerte a fiatal Bálintban rejlő tehetséget, és bátorította, hogy merjen nagyot álmodni.

A Szegedi Tudományegyetemen 1975-ben szerezte meg orvosi diplomáját, majd még abban az évben Kiskunfélegyházára került, és az akkortájt megnyíló belgyógyászati osztály fiatal orvosaként kezdte meg munkáját.

– Akkoriban minden új volt, minden friss. Nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a munkába. Minden nehézség ellenére éreztük, hogy részesei vagyunk valami fontosnak – emlékszik vissza a kezdetekre.

A nyolcvanas években Félegyháza kórházában hatalmas szakmai fejlődés indult meg. A belgyógyászat bővült, külön intenzív részleg jött létre, és a specializáció egymás után hívta életre az egyes szakirányokat a gasztroenterológiától, a kardiológián, az endokrinológián át az az infektológiáig. Nyúzó doktor ebben az időszakban dr. Tóth Sándor vezetése alatt dolgozott, akitől sokat tanult szakmai fegyelemről, csapatmunkáról és a folyamatos fejlődés fontosságáról. Eközben is a tudomány és az ember kapcsolatát kereste. Ma is vallja, hogy az orvos nem csupán a betegséget, elsősorban az embert gyógyítja.

 – A technológia, az új módszerek és a diagnosztikai eszközök sokat segítenek, de a gyógyítás lényege az emberi kapcsolat. A bizalom, az empátia, az odafigyelés – ezek nélkül nincs igazi orvoslás – fejti ki az általa alapvetésnek tartott értékeket.

A belgyógyászati intenzív osztályon harminc évig dolgozott, de nevéhez kötődik a kardiológiai rehabilitáció későbbi kialakítása is. Fáradhatatlan munkájának köszönhetően Félegyházán bővült a kardiológiai ellátás, a betegek pedig egyre korszerűbb vizsgálatokhoz és kezelésekhez jutottak hozzá. Tudását folyamatosan gyarapította: tanulmányutakon vett részt több európai intézetben, majd ösztöndíjjal az izraeli Tel-Hashomer Egyetemi Kórházban mélyítette el szakmai ismereteit.

Az orvosi pályát mindig hivatásnak, nem munkának tekintette. Számára az emberi méltóság, a türelem és a szakmai igényesség jelenti az alapot, amelyre minden más épülhet.

Bár hivatalosan már nyugdíjas, a gyógyítást ma sem hagyta abba. Több mint harmincöt éve vezet magánpraxist, ahol heti három alkalommal ma is betegeket fogad.

– Nem tudom, milyen a nyugdíjas élet. Talán egy kicsit kényelmesebben élek, de ugyanúgy dolgozom, mint korábban – csak nem rohanok annyira – mondja.

A kiskunfélegyházi lakosság, kollégái és tanítványai tisztelettel tekintenek rá. Szakmai tudása mellett szerénysége, közvetlensége és pozitív életszemlélete miatt is sokan példaként említik. A Szívdobbanás az Egészségért Egyesület alapítójaként ma is azon dolgozik, hogy a szívbetegek rehabilitációja és életminősége javuljon.

Ötven év gyógyítás után sem veszített lendületéből. Dr. Nyúzó Bálint életútja bizonyítja, hogy az orvosi hivatás több mint szakma: életforma. Olyan elköteleződés, amelynek az emberi jóság és a tudás iránti vágy egyszerre ad erőt és értelmet.