Rigó Imre 1969-ben érettségizett jeles eredménnyel a Móra Ferenc Gimnázium speciális német nyelvi osztályában. Abban az évben felvételt nyert a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára, ahol 1975-ben cum laude minősítéssel szerzett orvosi diplomát. Eredetileg sebésznek készült, de már az egyetemi évek alatt magával ragadta a nőgyógyászat emberközpontúsága és az a különleges kapcsolat, amely az orvos és a páciens között kialakulhat. A diploma megszerzése után, 1975. szeptember 15-én kezdte meg munkáját a Kiskunfélegyházi Városi Kórház Szülészet-Nőgyógyászati Osztályán, ahol hamar megtalálta helyét. Első főnöke és példaképe az országosan elismert dr. Lux János főorvos volt. 1979-ben Budapesten, az Országos Szakorvosképesítő Vizsgabizottság előtt tette le szülész-nőgyógyász szakvizsgát jeles minősítéssel.

A nyolcvanas évek közepén három évet töltött Líbiában, a Tajourai Kórház szülészet-nőgyógyászati osztályán, ahol államközi megállapodás keretében dolgozott magyar szakértőként. Líbiai, kurd és magyar kollégákkal együttműködve nemcsak szakmai tudását fejlesztette, hanem emberileg is sokat tanult. Elmondása szerint a Líbiában töltött évek élete meghatározó időszaka volt, ahol új kultúrákat, más szemléletet és más egészségügyi rendszert ismerhetett meg.

– Egy teljesen más világban dolgoztunk, sokszor nehéz körülmények között, de a cél mindenhol ugyanaz volt: segíteni és életet menteni – idézi fel.

Hazatérve 1987-től egészen 2010-ig ismét a kiskunfélegyházi kórházban dolgozott. Munkáját szakmai igényesség, precizitás és hatalmas tapasztalat jellemezte. 2002-ben főorvosi kinevezést kapott, ami évtizedes, elkötelezett munkájának elismerése volt. Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el a hivatásától: 2010. november 1. óta részmunkaidős nyugdíjas közalkalmazottként dolgozik a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház szülészet-nőgyógyászati járóbeteg szakrendelésén. Bár az osztályos ügyeleteket már fiatalabb kollégáira bízta, ma is aktív, és ugyanazzal a türelemmel, odafigyeléssel fogadja a pácienseket, mint ötven éve.

Fél évszázados pályafutása során végigélte a szülészet-nőgyógyászat óriási technikai és szemléleti átalakulását. Látta, hogyan vált természetessé az ultrahang, a magzati diagnosztika, a HPV elleni védelem és a korai szűrés. A hetvenes évek egyszerű eszközei után ma már korszerű diagnosztikai módszerek segítik az orvosokat, de Rigó doktor szerint a legfontosabb nem változott:

– A gépek segíthetnek, de az igazi gyógyítás az emberi kapcsolatban rejlik. Az orvos feladata nemcsak a test, hanem a lélek gyógyítása is – vallja.

Úgy gondolja, hogy a nők egészségtudatossága fejlődött ugyan, de még ma sem elég erős. Tapasztalatai szerint sokan csak akkor fordulnak orvoshoz, ha már baj van.

– A szűrővizsgálat életeket menthet, de ehhez bátorság és tudatosság kell. A megelőzés mindig könnyebb, mint a gyógyítás – mutat rá.

Hozzáteszi, hogy a társadalmi változások a női életutakat is megváltoztatták: a gyermekvállalás kitolódott, és egyre több a késői terhesség, ami új kihívásokat hoz a szakmába.

A pályája során több mint ötezer magyar és ezer arab újszülött világra segítésében vett részt, de minden szülés külön élmény maradt számára. Férfiként nőgyógyászként dolgozni szerinte különleges hivatás.

– Ez a szakma bizalmat kér és bizalmat ad. Minden nap olyan történeteket hallunk, amelyekben ott van a félelem, a remény, a szégyen és a boldogság is. Meg kell tanulni úgy hallgatni, hogy a másik ember érezze: nincs egyedül.

Dr. Rigó Imre nemcsak orvos, hanem családapa és nagypapa is. Két gyermeke és több unokája van, akikre büszkén tekint. Úgy véli, a család mindig a legnagyobb erőforrása volt.

Ötven év után sem vesztette el hivatásszeretetét. Bár már látta a szakma nehézségeit, a változásokat, a kihívásokat, a lelkesedése mit sem csökkent.

– Ha újrakezdeném, ma is orvos lennék, és ismét a nőgyógyászatot választanám. Ez nem egyszerű munka – ez életforma.

A hosszú évtizedek alatt sok minden változott, de egy dolog biztos maradt: a tisztesség, a szakmai alázat és az ember iránti tisztelet. Dr. Rigó Imre munkáját mindig ezek a fogalmak határozták meg. Nem véletlen, hogy ma is nagy szeretettel és elismeréssel gondolnak rá páciensei és kollégái. Mert ötven év után is minden mozdulatában ott van az orvos, aki nem csupán gyógyít, hanem szolgál – az életet, a hivatást és az emberséget.