–Meg kell értenünk a problémát, hogy része lehessünk a megoldásnak. Beszéltünk arról, hogy hol tartunk és hová megyünk. Látunk célt és vannak eszközeink, amelyek ismeretében konkrét cselekvési mintákat alakíthatunk ki. Melyek ezek?

– Rutinszerűvé kell, hogy váljon többek között a talaj védelme, a víz megtartása, a természetben zajló folyamatok támogatása, a természetes növénytakaró megbecsülése, a hulladékká váló anyagok minimalizálása, a szabályok betartása, valamint egymás tisztelete és elfogadása. A környezet védelmének, benne foglalva saját életlehetőségeinknek a biztosítása nem akciókon keresztül, hanem a fegyelmezett, céltudatos és mértéktartó napi életvitelben valósul meg.

–Hogyan védhetjük a talajt, ebben a környezetet rohamosan pusztító felgyorsult világban?

– A talaj valójában milliárdnyi, szemmel nem látható élőlény alkotta életközösség. Az egészséges talaj tápanyagban gazdag, jó vízmegtartó képességű és morzsalékos szerkezetű. Hosszú évszázadok alatt alakul ki: tulajdonképpen az örökerdők talaja.

Ez azt jelenti, hogy a hétköznapi életben bizony nem nagyon találkozunk vele. Jó hír azonban, hogy segíthetjük a kialakulását, és amikor nem bolygatjuk, forgatjuk, hanem növényi maradványokkal takarjuk, vagy engedjük, hogy a természet takarja, akkor éppen ezt tesszük. Az egyéves, tehát a konyhakerti kultúrát kivéve szabad döntésünkön áll, hogy ezt az utat választjuk-e. Az csak ideig-óráig tartó divat, hogy a tisztára „kapált, gyomlált, gereblyézett” föld tetszik nekünk vagy egy színes, gazdagon burjánzó növényzettel borított kis darabka természet.

Furcsa módon a természet nem használ műtrágyát, számára elég az a tápanyag, amely a természetes körforgásban jelen van.

–Az idén talán még 200 mm-nyi csapadék sem esett, ami mindössze bő harmada a még 50-60 évvel ezelőtt is lehulló mennyiségnek. Lehet ebből a kevésből többet csinálni?

– Igen. Amikor a burkolatokra vagy a tetőfelületekre hulló csapadékvizet a kertbe, növényekre – és nem az utcai járdára, vagy csatornába - vezetjük, azaz helyben megtartjuk, akkor növeljük az egységnyi zöldfelületre jutó csapadékvíz mennyiségét. És ha az ott található talaj élő, szerves anyagban gazdag, sőt szerves anyaggal borított, akkor az ide jutó csapadékvíz nem szalad gyorsan át rajta, hanem elraktározódik benne és nem is párolog olyan gyorsan el, mert védve van a napsugarak elől. Szabadon, növényzet nélkül hagyott földfelületet már kis mennyiségű víz is képes folyamatosan lemosni, ezzel gátolva az egészséges és egyébként folyamatos talajképződést.

–Ebben az ökologikus szemléletű gondolkodásban nagyon megbecsült a természetes növényzet szerepe. Mit tehetünk értük a kertben?

– A kertről azt tartjuk, hogy emberkéz formálta, gondozta létesítmény, ahol a növények a mi elgondolásaink és akaratunk szerint élnek és halnak, az általunk diktált helyen, módon és formában. Úgy gondolom a klímaváltozás ébresztett rá bennünket, hogy kertjeink addig megszokott megjelenéséhez szükséges fenntartási munkák nemcsak hatalmas energiát igényelnek, de egy tőlünk sokkal nagyobb erőt akarunk legyőzni: a természetet. Ő azonban nem hagyja magát. És az idő neki dolgozik és az erő is nála van. Az általunk gyomként kezelt vadvirágok is ennek a folyamatnak részei. Abban a pillanatban, ahogy a terület lépésről-lépésre alkalmassá válik egy összetettebb, produktívabb és stabilabb növényállomány fogadására, ők átadják a helyüket. Még egy kicsi kertben is jó, ha hagyunk némi teret a természetnek: pl. komposztált vagy növények alatt meghagyott lomb, nyesedék; nem agyonmetszett növények; inkább többféle növény, mint egyféléből több stb. Nagyobb méretű kertekben – akár már 4-500 m²-en is – „együttműködő” növényállományt lehet kialakítani. Ma már látjuk és értjük, hogy a kerti méretű, agyonnyírt és műtrágyázott gyepfelület nem tud része lenni egy természetes rendszernek. Ő a kerti rendszer input része, azaz ráfordítást igényel, de nem szolgáltat vissza a rendszerbe. De nekünk nem kell róla teljesen lemondanunk, csupán kicsit természetesebben kezelnünk (pl. vadvirággal, lóherével kicsit magasabbra kaszálva). Az mindenképpen elmondható, hogy a kevesebb emberi beavatkozást igénylő fák-cserjék-évelők alkotta vegyes növényegyüttesek praktikusabban támogatják a természetesen zajló életfolyamatokat. 

–Nevezhetők-e meg olyan növények, amelyek inkább igen, vagy inkább nem ajánlhatók telepítésre?

– Egy kert mindenképpen művi alkotás, amit azért gondozunk, mert szeretjük a rendet magunk körül, vagy tetszenek a szép növények, netán igényeljük a szabad levegőn végzett tevékenységet… Szóval, a kert értünk van, így a szakmai, némileg objektívebb szempontok esetleg kisebb mértékben esnek számításba, mint az egyéni szubjektívek: ültessünk hát bátran. A növények gyakran sokkal toleránsabbak és alkalmazkodóbbak, mint gondolnánk, ráadásul a változó klímában másként viselkednek. Egyébként a természetes élőhelyükön sem mindig „szépek” vagy hosszú életűek. Azért jó, ha tudjuk, hogy a tápanyagban gazdag talaj segít a hiányok vagy negatívumok leküzdésében. Ma már a szárazságtűrés mellett a hőségtűrés is fontos növényi tulajdonság; örökzöldek is lehetnek szárazság- és hőségtűrők; minél fiatalabb az ültetésre kerülő növény, annál könnyebben kapaszkodik meg (merjünk kisebb növényt ültetni); a magról nevelt növények alkalmazkodóbbak, mint az oltott, szemzett társaik; vannak olyan fajták, amelyeket a természet negatív szelekciójából nemesítettek, ezért ezek általában kevésbé alkalmazkodók. Úgy gondolom, hogy érdemes kísérletezni mind hazai honos, mind idegenhonos fajokkal és fajtákkal is, mivel a különböző körülmények sokféle élőhelyi lehetőséget kínálnak. Éppen ezért nem számolok a kertekbe kifejezetten nem ajánlott növényekkel, viszont számolok sok kifejezetten javasolható, reményteljes, kedves, esetleg már bizonyított növénnyel. Az ő megismerésük azonban megér egy a jelenleginél bővebb alkalmat.

–A zöldhulladék kérdése sokakat megoszt, mi lehet velük kapcsolatban a klímatudatos álláspont?

– A jogszabályi értelmezés szerint hulladéknak tekintjük azokat az anyagokat, amelyeket nem tudunk már használni, egyszerűbben fogalmazva: amitől meg akarunk szabadulni. Ilyen értelemben ez a szó bizony „rossz csengésű”, hiszen a természetben nincs hulladék: tápanyag formájában újra hasznosulva minden az életet szolgálja tovább. A kertben valóban vannak növényi részek (kihúzott gyomok, lehullott lomb, lemetszett gally), amelyeket nem túl nagy gondolkodással és nem túl sok munkával mi is „visszairányíthatunk” eredeti termőhelyükre, a kertbe, ahol a terület egészsége érdekében szükség van rájuk. Ezek véleményem szerint semmiképpen nem hulladékok. Csupán szemlélet, fegyelem, céltudatosság és mértékletesség kérdése, hogy miként tekintünk rájuk. Mindig legyen a szemünk előtt, hogy egészséges növényzet nélkül számunkra sem létezik klímaalkalmazkodás, azaz az általa kínált lehetséges reményteljes jövő lehetősége.