Kis Ferenc elmondta, Kecskeméten született 1979-ben, majd 1984-ben költözött családjával Kiskunfélegyházára, a Móravárosba, ami akkoriban a város egyik legmodernebb lakóövezetének számított. Gyermekként rajongással emlékezett vissza a Platán iskolára, ahol Meizl Ferenc igazgató és a természettudományok iránt lelkes diákok közössége inspirálta. Már fiatalon részt vett csillagászati szakkörön, amiknek tagjai két távcső segítségével figyelték az eget és végeztek kísérleteket. Itt tanulta meg, hogyan működik a világ természettudományos szemmel, és hogy a tudás iránti kíváncsiság mennyire meghatározó lehet egy életpályán.

A középiskolás éveit a kecskeméti református gimnáziumban töltötte, ahol már angolul is tanult – ennek fejlesztésére számítógépes játékokat használt, hogy gyakorlatban is fejlessze nyelvtudását. Barátait, félegyházi kapcsolatait azonban sosem veszítette el: az egyházközösség tagjaival például Kiskun Forrás címmel ifjúsági újságot is szerkesztett.

A felsőoktatásban a gödöllői egyetem környezetgazdálkodási szakát választotta, ahol később demonstrátorként térinformatikával is foglalkozott. Harmadévesként önkéntesként Indonéziába utazott, ahonnan komoly tapasztalatokat hozott haza: megfigyelte, hogyan lehet helyi, egyszerű eszközökkel természetbarát megoldásokat kialakítani. Ott találkozott az illegális madárkereskedelemmel is – erről személyes élményei alapján beszélt, érzékletesen mutatva be, mennyire fontos a természet védelme.

Diplomáját a legeltetés szakirányról írta, témája a szíriai juhfajták volt, majd a WWF-nél helyezkedett el, ahová – ahogy ő fogalmazott – egyszerűen „bement és megkérdezte, hogy hogyan tudna ott dolgozni”. Később a budapesti repülőtéren töltött kilenc évet, majd Bécsben szerzett energetikai diplomát. Munkája Szaúd-Arábiába, a Közel-Keletre és végül Luxemburgba vezette, ahol ma is energetikai mérnökként dolgozik.

Sikereit szerinte a kíváncsiság, a bátorság és a folyamatos tanulás tette lehetővé. Úgy véli, az életben sokszor a legváratlanabb döntések hozzák a legnagyobb lehetőségeket – ő maga is bátran vállalt új irányokat, akár földrészeken átívelő váltásokat is.

Kis Ferenc előadása során régi félegyházi képeket is bemutatott, amik felidézték a város egykori arcát. Különösen nagy hangsúlyt fektetett arra, mennyire előrelátó volt a várostervezés: a nagy zöldfelületek, tágas terek és közösségi helyek ma is értéket képviselnek. Energetikai szemmel nézve ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy ma már másképp gondolkodunk a fenntarthatóságról – például a távfűtés vagy az energiahatékonyság szempontjából.

Az est végére világossá vált: Kis Ferenc története nem csupán egy sikeres szakember életútja, hanem üzenet is a fiataloknak. Arról beszél, hogy a kitartás, a kíváncsiság és a hit abban, hogy bárhonnan el lehet indulni, valóban képes elvezetni a világ legnagyobb energiaközpontjaiba – miközben az ember sosem felejti el, honnan indult.