Jogok és kötelességek az állattartásban – agresszorok és áldozatok

Berryék egyik tanyaszomszédja két staffordshire terriert tart, amivel a világon semmi probléma nem lett volna, ha megfelelő körülmények között teszi azt. Azonban az alacsony, tákolt kerítésrészek és a drótháló alatti könnyű szökési lehetőség miatt a két kan staffi mellett nem érezték magukat biztonságban a szomszédok. Egyikük félelme október 6-án be is igazolódott, amikor fia egy délután arra a drámai képsorra ért haza, hogy a szomszéd két terrierje tőle néhány méterre vadul, önkívületi állapotban tépi, harapdálja, marcangolja a család szeretett kutyáját, a berni pásztort. Óriási szerencsére a terrierek eltűnését időközben valószínűleg észlelő szomszéd kiabálva keresgélte az elszökött kutyáit, ami után azok a kerítés alatt kikapart lyukon át úgy iszkoltak haza, ahogy feltételezhetően érkeztek is.
Mindez csupán néhány másodperc alatt zajlott le, a hazatérő fiúnak jóformán ideje sem volt felfogni, hogy m is történik valójában. Hátborzongató belegondolni, hogy a felajzott terrierek akár a hazatérő gyerekre is rátámadhattak volna… Percekkel később a fiú édesanyja is, majd más családtag is hazaért, és rohantak a megtámadott, több sebből vérző ebbel az állatorvoshoz. A rendelőben azonnal ellátták a sérüléseket, infúziót, injekciókat, antibiotikumot kapott a kutya, de nagyon sok vért vesztett, s a legodaadóbb ápolás ellenére néhány nap múlva elpusztult.
A konkrét eset egy a sok közül. Hasonló gondatlan szomszéd vélhetően száz-, vagy inkább ezerszám él szerte az országban. Jelen cikk célja nem az ő „pellengérre állításuk”, sokkal inkább felhívni a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket hordoz magában a biztonságos tartási körülményeket mellőző, felelőtlen állattartói magatartás. Erre gyakran megrázó, akár emberéletet is követelő esetek hívják fel a közvélemény figyelmét. Nem mintha elbagellizálható volna egy életerős, vidám, szeretetreméltó családi kutya elvesztése, aki még nagyon hosszú ideig élhetett volna szerettei körében. Értelmetlen halála szívszorító környezete számára, amit mások felelőtlensége, trehánysága miatt kell elszenvedniük.
Aki figyelemmel kíséri a híradásokat, biztosan hallott az elmúlt időszak Pécel és Maglód közötti eseményéről, amikor egy felelőtlen kutyagazda szabadon engedett 15-16 ebet, a kutyák járókelőkre támadtak, egy futó nőt összeharapdáltak, és vadászok lőttek ki 6 fékezhetetlen kutyát. De ismert eset a Szentesen történt kutyatámadás is, ahol bullterrier fajta kutyák szöktek meg a portájukról, és támadtak meg két embert az utcán, az egyik ember belehalt a kutyatámadásba. Vagy alig néhány hónappal ezelőtt született elsőfokú ítélet abban az ügyben, amikor staffordshire terrierek szöktek meg a családi ház portájáról, és harapdáltak szét úgy egy embert, hogy élete végéig fogja viselni a kutyatámadás nyomait. Az ügy másodfokon a debreceni ítélőtáblán folytatódik.
Mindezek tükrében számos kérdés merül fel: vajon milyen gyakoriak a hasonló esetek? Mit tehet, milyen kompetenciái vannak a rendőrségnek, vagy éppen mit tehet a település jegyzője, ha efféle potenciális veszélyforrás tudomására jut? Mi szabályozza és ki ellenőrzi a kielégítő tartási körülmények meglétét? Az állatvédők, tenyésztők, kutyakiképzők szerint vannak-e és ha igen, melyek az agresszív fajok? Szükséges volna-e ezek tartását feltételekhez kötni? Orvosok, állatorvosok tapasztalatai szerint mennyire gyakoriak a kutyák által okozott sérülések. És a legfontosabb: mit tehetünk, mit kell megtennünk a megelőzés érdekében? Milyen jogai vannak saját biztonságuk megteremtése érdekében azoknak, akik veszélyeztetve érzik magukat? Többek között ezeket a témákat szeretnénk körbejárni cikksorozatunk következő részeiben abban bízva, hogy minél többen és minél többet beszélünk jobbító szándékkal a problémáról, annál közelebb kerülünk a megoldáshoz.
Fotó: BEOL






