A szervező Szeriné Bíró Ágnes bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a koncert igazából egy művészeti performansz, amelyen a közönség a zeneszó mellett irodalmi részleteket hallhat női szerzőktől, Fekete Beatrix tolmácsolásában, és tanúja lehet egy, az est folyamán inspirálódó képzőművészeti alkotás születésének is, ami Szabó Ildikó keze alatt bontakozott ki. A közönség így nemcsak hallgatója, hanem részese is lehetett a művészet születésének.

Hozzátette, nem céljuk a nők művészetben betöltött szerepének elemzése, sokkal inkább az elgondolkodtatás, az elmélyülés, a gyönyörködtetés és a szórakoztatás a zenén, az irodalmon és a képzőművészeten keresztül.

A művészettörténeti bevezetőben felidézte a női alkotók sokszor háttérbe szorított történetét, a középkori trubadúrnőktől kezdve egészen a 19. századi magyar zeneszerzőkig. Megemlítette az első női magyar zeneszerzőket, Koháry Mária grófnőt és Széchenyi Franciskát, valamint Erkel Ferenc feleségét, Adler Adélt, aki tizenegy gyermek édesanyjaként is kiváló zongorista és zeneszerző volt. Az első magyar festőművésznő, Kerling Henrietta is szóba került, csakúgy, mint az első magyar írónő, Kánya Emília.

– Nekünk, tanároknak nagy újító volt az olasz Maria Montessori, aki először rukkolt elő a világban komolyabb pedagógiai módszerrel a gyerekek tanítását illetően. Magyar vonatkozásban fontos női név Nemesszeghyné Szentkirályi Márta, aki 1950-ben az országban elsőként alapított ének-zenei általános iskolát, létrehozva a Kodály iskolát Kecskeméten – fogalmazott.

Hangsúlyozta, hogy bár a nők tehetsége sokáig nem kaphatott teret, a történelem során mindig akadtak olyan alkotók, akik áttörték a korlátokat. Ők alapozták meg azt a helyzetet, amelyben ma a női művészet már természetes része a kulturális életnek.

A koncert során a reneszánsztól kezdve egészen a 20. század zenéjéig jutottunk el, sok női vonatkozással. Elsőként a tanári kórus Arcdalet: Ave Maria és Pierre Certon: Víg dal című műveit adta elő, majd Händel: Óda Anna királynő születésnapjára című kompozíciója következett.

Ezt Giovanni Battiste Martini: Gavotte-ja követte, majd Thérése Blangini: A-dúr triója csendült fel. A romantikus hangulatot Cécile Chaminade: Őszi szerenádja erősítette tovább, amit Madame Sidney Pratten: Forgotten című darabja követett. A közönség hallhatta Louise Farrenc: E-moll trióját és Allen Vizzutti: Pensif című művét is. Zárásként Schumann–Liszt Widmung című átirata és Nadia Boulanger: Három darab csellóra és zongorára műve hangzott el.

Az este üzenete egyértelműen az volt, hogy a nők a művészetek minden ágában jelen vannak, inspirálnak, alkotnak és formálnak.