Tulajdonképpen minden nem emberkéz alkotta dolog, ami körülvesz bennünket a világban, a természet része. Már az is nagy felismerés, amikor őszintén átéljük, hogy része, és nem különálló, önálló lényei vagyunk ennek a teljességnek. Szokás élő és élettelen elemekre tagolni, de úgy gondolom, hogy a természetben mindent az élet, mint történés fűz egybe. Az élettelen kőzet milliónyi paránylénnyel kapcsolatba kerülve élő talajjá alakul, mert magában a talajban nyüzsgőbb élet zajlik, mint a felszínén. A víz és a levegő nem vegytiszta anyagként van körülöttünk, hanem különösebbnél különösebb, a legkülönbözőbb élő szervezetekkel szoros kölcsönhatásban. Maga az ember is számos élő szervezettel – például baktériumokkal, gombákkal, vírusokkal – a testében és a testén él együtt. Persze vannak közöttük barátok és ellenségek, de ez már maga az élet. Mindez hihetetlenül precíz szabályok mentén. Az ember ezeket csupán felismerheti, de nem alakíthatja. Például a figyelő ember a saját testének működésében is felismerhet szabályosságokat, amiben többnyire azt is észreveszi, hogy egyedi, nem teljesen olyan, mint másnál. Mert a természet feltárhatatlanul sok kapcsolatban, kölcsönhatásban, küzdelemben és segítő támogatásban együtt élő elemek szervezetten, értelmesen működő rendszere. Ennek a nyelve azonban nem könnyű. Viszont a növények sokat segíthetnek a megértésben.

Miért éppen a növények?

A növények át- meg átszövik a mindennapi életünket. Magyarországon még jobbára ismeretlen az alig-növényzetű, kietlen táj, jóléti szinten igényeljük a zöld és változatos növényzetet. Ezen túl napi rendszerességgel eszünk-iszunk különböző mértékben feldolgozott növényeket, fából készült eszközök és tárgyak között élünk, növényből készült ruházatban járunk, növények közé megyünk kirándulni, az otthonunkban is növények vesznek körül, a tanulmányainkból pedig azt is tudjuk, hogy a földi életet a növények tették lehetővé és ők tartják fenn. Egyszóval a növények megkerülhetetlenek. Előbb-utóbb rá fogunk jönni, hogy ez a világ az ő otthonuk, ahol mi vendégként, vendégségben vagyunk jelen – csupán ideig-óráig. Ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy a gondos vendéglátók mindent megtesznek azért, hogy mi is otthonosan érezzük magunkat.

Az élőhelyek gyógyítói

Sok növény igazi alkalmazkodó művész, de csak kíváncsi türelemmel lehet megérteni őket. Mindezért cserébe viszont utat mutatnak, példát adnak és rendelkezésünkre állnak. Régóta használunk növényeket emberi betegségeink gyógyítására, egészségünk megőrzésére. De a növények ezt teszik a föld legkülönbözőbb élőhelyeivel is. Ahol bármi okból – pl. pusztító tűz vagy víz, emberi beavatkozás nyomán – sérül egy hely, ott megjelennek a tájsebet gyógyító úgynevezett pionír növények. Munkájuk nyomán – ha hagyjuk – újra élet támad a területen és kialakul az éghajlati, földrajzi, talajtani adottságokat toleráló növénytársulással együtt az ott életképes állatok közössége is. Ez természetes úton évtizedeket vagy akár évszázadokat vesz igénybe, mivel ezek a növények először a talaj helyreállítását végzik el. Ennek a hosszú folyamatnak a célja az adott hely környezeti adottságaihoz igazodó legstabilabb életközösségek, azaz a Föld egy kisebb részén füves puszták, a nagyobb részén a legkülönbözőbb féle erdőtársulások kialakulása.

A talaj és a hőmérséklet is fontos befolyásoló tényező, de az igazán nagy kihívást a csapadék, azaz többnyire a vízhiány jelenti. Ma már nem ismeretlen az aszálykert fogalma. A mediterrán és a félsivatagos területeken már alkalmazkodtak a szárazsághoz a növények. Egykor itt örökzöld lombos erdők éltek, amelyeket kiirtottak, azonban a fák védő hatása nélkül lemosódott az addig termékeny talaj, annak hiányában pedig ma csak szárazságtűrő cserjések élnek meg itt. De van előttünk más példa is. A növények egyik alkalmazkodási stratégája a hosszú élet és ez alatt az eredményes változékonyságra való készség. Magyarország egyik sajátos növény nemzettsége a berkenye, néhány faja a Vértes száraz erdeiben él. Ezek szeretnek hibridizálódni – azaz az egyes berkenye fajok egymással kereszteződnek –, így számtalan természetes úton létrejött alfajuk és fajtájuk alakult ki, mondhatni, hogy Magyarország berkenye nagyhatalom. Kiváló hő- és szárazságtűrők. Egy szép példányuk található Félegyháza városközpontjában, az 5-ös út mellett (fotónkon). Nem tudom, hogy valaha öntözte-e valaki.

Öntözésmentesség, mint realitás?

Az öntözésmentesség itt, Magyarországon, mindenképpen nagy kihívás. A gyors változáshoz a növényeknek sem könnyű alkalmazkodni, nálunk pedig eddig szokatlanok voltak az extrém hőhullámok és a csapadék eloszlása is jócskán kiszámíthatatlanná vált. Mindezeken túl a talaj állapota is nagyon-nagyon meghatározó. Azt már látjuk, hogy a jól begyökeresedett növényeknél azért ez nem teljesen lehetetlen. Mindez azonban megköveteli a kezdeti öntözést. A természetes ökológiai folyamatok támogatása mellett az eredeti élőhelyükön szárazságtűrő – lehet őshonos, vagy más tájakról behozott – növények átgondolt alkalmazásával nem vagyunk teljesen muníció nélkül. Minél nagyobb mértékben válunk partnerévé a természetnek, annál inkább válunk az életet munkáló klímaalkalmazkodókká.

Nagy Ágnes
városi főkertész