– Mi az a jelenleg általánosnak tekinthető gyakorlat, amelyen esetleg sokunknak változtatni kell?

– Úgy gondolom, hogy komoly értékrend váltásra van szükség ahhoz, hogy ezeket a szabályokat békés lélekkel tudomásul vegyük, és eszerint is éljünk. Alapvetően logikusak, ésszerűek, tulajdonképpen egyáltalán nem betarthatatlanok. Egyetlen „bajuk”, hogy mindenkinek le kell mondania némi kényelemről, az önös érdekek kizárólagosságáról, mások semmibevételéről… Mert egy közös jó egyéni áldozatot és fegyelmezettséget kíván.

Több mint negyven évvel ezelőtt, még egyetemistaként, kicsit irigyeltük a Nyugat-Európában tapasztalt tisztaságot és rendet. Azt, ahogy ott éltek az emberek, hogy mennyire fegyelmezetten, teljes természetességgel gyűjtik a szelektív hulladékot, vagy, hogy az utcán alig szemetelnek. Aztán a tanárunk elárulta, hogy ez nem volt mindig így, hogy, szigorú szabályozás nyomán, kemény büntetésekkel, rengeteg súrlódás árán vették – kényszerítették – rá az embereket erre a rendre, mert a békés jelen és az élhető jövő csak a közösségi érdekek teljesülése mentén érhető el. Az első és legszükségesebb változtatnivalónk ennek elfogadása.

– A városi zöldfelületek, otthoni kertjeink vagy személyes környezetünk alakítása és gondozása során vajon mennyire áll távol egymástól az egyén és a közösség érdeke?

– Véleményem szerint nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, csak hajlamosak vagyunk leragadni az adott pillanatban megfogalmazódó érdekeinknél. Pedig a helyzetek szükségszerűen változnak, mert ez az élet rendje. A pillanatnyi önös érdek vagy a divat soha nem lehet tartós értéken nyugvó alap. Ezért vannak az erkölcsi szabályok és ezért vannak a jogszabályok, mert társadalomban, közösségben ezek nélkül nem lehet békésen egymás mellett élni. Sokan ennek ellenére az udvaruk csapadékvizét a mások előtti közterületre vezetik, vagy az udvarukban hatalmasra nőtt fenyőt nem metszik meg, pedig a szomszéd már többször kérte a lakóháza védelme érdekében. Mert ezek a szabályok az ember védelme érdekében születtek! Amikor visszaélek vele, tudnom kell, hogy egyszer lesz olyan helyzet, amikor nekem lenne szükségem erre a védelemre, mert valaki nem tekinti önmagára nézve kötelezőnek a szabályt. Nagyon fontos a gondolkodásunk megváltoztatása: tudatosan figyelni arra, hogy amennyire csak lehetséges, ne sértsek közösségi érdeket, vagyis odafigyeljek mások érdekeire. Úgy látjuk, hogy gyakran a kellő ismeret hiánya kényelemmel és valamiféle torz értékrenddel párosulva okozza a szabálytalan viselkedést. A szabálykövetéshez természetesen kellő fegyelmezettség kell, de bíztató, hogy a fegyelmezettség többnyire bölcsességet is kap.

– A napi gyakorlatban a zöldfelületek védelme, helyes kezelése sokféle szakmai ismeretet igényel, ami nélkül a kellő hozzáállás kialakítása sem könnyű. Vannak-e olyan szakmai evidenciák, tapasztalatok, irányelvek, amelyek elfogadása és gyakorlatba ültetése segítségünkre lehet az alkalmazkodásban?

– Eljutni arra a gondolatra, hogy tanulásra van szükségem, mi több, a tudásért tenni is kész vagyok, az már a jó úton járás folyamata. Sokat segíthet ebben a tudatos utánanézés, de példák: jó és rossz gyakorlat megismerése is kapaszkodó lehet. Volt, amikor valaki azért kérte a temető egy teljesen fátlan területén, az út szélén álló egészséges, középkorú fa kivágását, mert úgy gondolja, hogy a fa bele fog nőni az általa legfeljebb néhány évtizedre megváltott sírba. Egy évszázadokon keresztül üzemelő (temető)kertben, ahol a sírok általában egy-két nemzedéknyi időre kötődnek egy családhoz, ahol tudjuk, hogy a földben tőlünk függetlenül zajlanak a természet folyamatai, ott ez bizony megkérdőjelezhető szándék. Sokan azért kérik egy-egy közterületi fa kivágását, mert ősszel hullik a lombja és sok munka van vele. Egyre gyakrabban találkozunk az ingatlan előtti utcai közterület teljes leburkolásával, mert nem akarják gondozni a zöldfelületet, egy munka nélkül fenntartható felületet akarnak, még nagy költség árán is. Volt olyan gyermekintézmény, ahol azért kérték egy idős fa kivágását, mert az udvar maximális kihasználása miatt a fa tövéig játékbiciklivel használják a területet, folyamatosan erős sérüléseket okozva a fán, pedig egy kis odafigyeléssel a fa megvédhető lenne. Természetesen ezek a példák csak az érem egyik oldalát mutatják.

– Félegyházán is sokan szeretik a szép növényeket, a rendezett kerteket. Elég lehet-e ez a klímaalkalmazkodásban?

– A környezet iránti felelősség, a rend szeretete, a lakóhely iránti elköteleződés nélkül nagyon nehéz (ha nem lehetetlen) lesz megtanulni alkalmazkodni. Félegyházán sokan keresik az utat, sokféleképpen, más-más módon, különböző eszközökkel, de igazán szerethetően. Vannak, akik nemcsak a saját kertjükben „felesleges” növényi maradványokat, hanem a szomszédokét is felhasználják talajtakarásra, komposztálásra. Olyan is van, aki a saroktelke körüli nagy utcai zöldfelületet biodiverz, sokszínű vadvirágos zöldfelületté alakítja át – nem kevés munkával. A lakótelepeken is találkozunk emberekkel, akik nemcsak beszólnak a hivatalba, hogy valamit tegyen rendbe a fenntartó cég, hanem gondozzák a bejáratuk melletti néhány négyzetméteres kis kertet. És, hát el kell ismerni, hogy gyönyörű kertekkel, előkertekkel is találkozhatunk, ahol csak az éppen szükséges mennyiségű burkolatot építették meg, a zöldfelület igényesen kialakított és telepített öntözőrendszerrel az öntözés is megoldott. Nincs két egyforma megoldás, de így, vagy úgy, mindegyik úttörő alkalmazkodó.

Rohanó, felgyorsult, végletekig mobilizált világunkban a kert sokszor bizony teher, mert munkát, időt vár tőlünk. Egy gyorsan változó világban csak a technikára, az anyagi lehetőségekre, látványos, de rövid életű növényzetre építeni valószínűleg nem fog tartós megoldást eredményezni. De azért bízhatunk abban, hogy mint sok minden, úgy ez is tanulható, és hogy a természet jó tanító.