Kiskunfélegyházáról indult, de már évek óta máshol él. Mégis, bárhová sodorja az élet, Eszter mindig magával viszi gyökereit és azt az elhivatottságot, amit rendőri pályafutása alatt kapott. Az egyenruha évei alatt számos tragikus történettel találkozott, és ezek mély emberi oldala hívta életre benne azt a felismerést, hogy a segítségnyújtás sokszor nem érhet véget a hivatalos intézkedéseknél. Ezért döntött úgy, hogy civilként is folytatja a munkát – immár coachként, teljes figyelmét és energiáját annak szentelve, hogy a bántalmazottaknak új utat, reményt és erőt mutasson.

– A történetek, amelyekkel találkoztam, nem engedték, hogy kívülálló maradjak. Egy idő után éreztem, hogy a civil életemben is segítenem kell – idézte fel a motiváló erőt, ami elindította a segítő pályán.

Hamar felismerte a bántalmazás sokszínűségét a fizikai erőszak túl is, amelynek eszközei például a lelki, a szóbeli abúzus, vagy gazdasági függés, amelyek lassan, szinte észrevétlenül épülnek be a mindennapokba. Ezek felismerése – legfőképpen az áldozatok számára – rendkívül nehéz.

– A bántalmazás nem mindig látható, és éppen ezért olyan nehéz felismerni – hangsúlyozza. S bár a közvélemény gyakran a nőket tartja leginkább érintettnek, Eszter tapasztalatai szerint a férfiak is jelentős számban szenvednek el bántalmazást, sokszor fizikai formában is… Valójában nincs veszélyeztetett csoport vagy korosztály: gyerekek, férfiak, nők, idősek – mindannyian válhatnak áldozattá. A kulcskérdés a hatalmi viszonyok aránytalansága, amiben az egyik fél elveszíti önrendelkezését, és úgy érzi, hogy nincs szabad választása. Ez teszi olyan nehézzé a kilépést ezekből a kapcsolatokból, még akkor is, ha kívülről egyértelműnek tűnik a helyzet. Eszter szerint a leghatékonyabb segítség a bántalmazott számára ahhoz, hogy képes legyen kilépni az elnyomó kapcsolatból, a támogató környezet.

– Nem ítélkezni kell, hanem támogatni. Nem azt kell kérdezni, miért marad valaki, hanem azt, hogyan segíthetünk neki. Egy biztató szó, egy felajánlott lehetőség vagy pusztán az üzenet, hogy nincs egyedül, sokszor életeket változtathat meg.

Az írás is Eszter egyik fontos segítő eszköze. Az Anyahotel könyvsorozat fikciós történetei mögött valós élethelyzetek, mély tapasztalatok állnak. A regények nem csupán szórakoztatnak, hanem tükröt tartanak az olvasó elé, lehetőséget adva a felismerésre.

Az olvasóktól érkező visszajelzések igazolják, hogy sokan magukra ismernek a történetekben, és bátorságot merítenek a változtatáshoz. Ez pedig pontosan az, amit Eszter célul tűzött ki: erőt és kapaszkodót adni azoknak, akiknek szüksége van rá.

Coachként a gyakorlati segítségnyújtásban is jelen van.

– Az első lépés mindig a segítségkérés. Ott vannak a rendőrségi eljárások, a krízisközpontok, a szakemberek, de a hosszú távú gyógyuláshoz sokszor önismereti munka és újrakezdési lehetőségek is kellenek - vallja.

Ő maga ebben a folyamatban kíséri végig a hozzá fordulókat: segít megtalálni számukra a legjobb megoldást, legyen szó krízislakásról, önismereti munkáról vagy közösségi támogatásról.

Gyerekekkel játékos módszerekkel, felnőttekkel egyéni vagy csoportos önismereti foglalkozások keretében dolgozik. Saját munkáját egy hotelrecepcióshoz hasonlítja: bemutatja a lehetőségeket, de a választást mindig a kliens kezében hagyja.

Nem véletlen, hogy a média is felfigyelt rá. Tapasztalatát, hitelességét és elkötelezettségét egyre több helyen szeretnék megismerni, hiszen munkája valódi társadalmi értéket képvisel.

Üzenete pedig egyszerű, mégis rendkívül erős:

– Mindig van kiút. Az út lehet nehéz és félelmetes, de senki nincs egyedül. Van segítség, és mindig van remény! – üzeni mindazoknak, akikben már érlelődik a változtatás igénye.

Amennyiben Önnek, vagy környezetének segítségre van szüksége, Törteli Eszter honlapján, vagy a 70/604-1471-es telefonszámon lehet időpontot kérni.

Fotó: Be Cool Magazin, Pixabay