Az Alsótemető ravatalozójánál található Ismert Szervdonorok Emlékművénél tartott megemlékezésen Berente Judit, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke beszédében felidézte a 11 évvel ezelőtti találkozását a Csikós családdal, a Fiumei úti sírkertben.

– Katartikus találkozás volt mindkettőnk részéről, mert egy új kaput nyitott meg. Nekünk arcot öltöttek a donorcsaládok és a donorok, Irma néniéknek pedig a szervátültetettek. Akkor még nem gondoltam, hogy ilyen hosszan tartó és bensőséges kapcsolat fog létrejönni közöttünk, a szervátültetettek és a donorcsaládok között. Megszületett az emlékhely, majd életre kelt a Szervdonor Családokért Alapítvány, amely az idén öt éves jubileumát ünnepli. Nagy hiányt pótolt mindkettő. Úgy vélem, hogy a neveknek ott a helyük, kőbe vésve, hogy aki ebbe a helyzetbe került bármelyik oldalon is, oda tudjon menni és le tudjon tenni egy szál virágot. Nagy hiányt pótol az alapítvány, hiszen mint az élet oly sok területén, a közös sors köti össze az embereket, akik ezért tudnak egymásnak a legtöbbet segíteni. A donorcsalások találkozása egymással, a szervátültetettek és donorcsaládtagok ismerkedése, a mai megemlékezés, mind egy-egy lépés a gyászfeldolgozás útján. Jó hogy van kihez fordulni és jó, hogy van aki tud segíteni – fogalmazott az elnök.

Deme Orsolya, az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Iroda országos koordinátora beszédét egy személyes történettel kezdte. Elmondta, hogy egy pillangót ábrázoló festményt kaptak egy szervátültetett személytől, aki hálából készítette az alkotást. A pillangó szimbóluma a veszteség fájdalmának és az újjászületés reményének.

– Bár a festmény nem nekünk készült, mindannyiunkat megszólított és azóta is velünk van. Erőt adott, mert kézzel fogható bizonyítékkal emlékeztetett bennünket arra, hogy a munkánk valaki számára új esélyt, új életet jelenthet. Ahogyan a szervadományozás is képes egy veszteségben új jelentést és vigaszt nyújtani, úgy adott számunkra is kapaszkodót ez a művészeti alkotás a mindennapok terhei között. Ma itt közösen, a Szervdonorok Emlékművénél az emlékezésnek azt a formáját választottuk – amelyet a közösség ereje, a közös jelenét és az emlékhely légköre ad – hogy tiszteletünket fejezzük ki azok előtt az életmentő hősök, a szervdonorok előtt, akik önzetlen ajándékukkal új esélyt adtak másoknak és örök példát mutatnak nekünk a nagylelkűségről. És bár a veszteség mindenki számára személyes, mégis erőt adhat, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. A közös emlékezés megtanít bennünket arra, hogy a fájdalmat ne egyedül hordozzuk és a gyász sötétségét megvilágíthatja az összetartozás fénye. Kívánom, hogy ennek az alkalomnak a fénye sokáig kitartson, és megvilágítsa a lelkünket a mindennapokban is, hogy erőt meríthessünk belőle nehézségeinkben, valamint emlékeztessen arra, hogy hálát adjunk, amikor meglátjuk az élet szépségeit – mondta Deme Orsolya.

Csikós Józsefné, a Szervdonor Családokért Alapítvány elnöke is köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy hét éves az Ismert Szervdonorok Tiszteletére készített emlékhely és azóta minden év szeptemberében itt vannak, hogy együtt emlékezzenek, mint donor hozzátartozók azokra a családtagjaikra, akik szerveikkel embertártársaik életét mentették meg. Az új élet esélyesei ugyanakkor köszönettel és hálával emlékeznek az életmentőkre.

– Mi donorcsaládok és szervátültetettek sorsunk által kapcsolódunk egymáshoz. A két fél kapcsolatában jelen van az egymás iránti tisztelet szeretet, hála és az odafigyelés amely gyógyír a lelki fájdalomra – hangsúlyozta Csikós Józsefné, majd néhány személyes történetet mesélt el az elmúlt évekből.

Az esemény végén a megjelentek mécseseket és virágot helyeztek el az emlékműnél.