Az 1962 és 1965 között végzett osztály 25 fős volt, sokféle szakmát tanuló fiúval: bádogosok, rézművesek, kovácsok, szerszámkészítők, orvosi műszerészek, gumijavítók, fémnyomók, varrógép- és irodagép műszerészek ültek akkoriban az iskolapadban. A mostani találkozóra már csak öten – Balog Antal, Kovács Ferenc, Lajos Ferenc, Radnóti Béla és Ruskó Ferenc – tudtak eljönni, de annál nagyobb szeretettel és tisztelettel köszöntötték egykori mesterüket.

A tanítványok meglepetéssel is készültek: egy jókívánságokkal teleírt, hatalmas pezsgőt, valamint egy különleges „réz diplomát” adtak át Dezső bácsinak. Mint elmondták, mivel a Tanár Úr már mindegyik hivatalos jubileumi diplomát – aranytól a platináig – megkapta, most valami egészen újat szerettek volna kitalálni. A réz diploma egyszerre volt tréfás és megható gesztus, hiszen egyrészt az anyagismerethez kapcsolódott, másrészt az osztályban rézművesek is tanultak.

A diákok így fogalmaztak átadáskor: – Feltételezésünk szerint már begyűjtötte az összes nemesanyagból, aranyból, gyémántból, vasból, rubinból készült szolgálati emlékérmet, így kénytelenek voltunk egy eddig erre a célra még meg nem nevezett elem kölcsönvételével egy egészen új elismerést létrehozni. Igaz, Mendelejev periódusos rendszerében a réz az aranynál alacsonyabb rendszámot kapott, de ebben az összefüggésben és a volt diákok tiszteletnyilvánításaként eszmei értéke talán túlmutat az anyagiakon.

Nem ez volt az első alkalom, hogy a tanítványok különleges ajándékkal lepték meg szeretett pedagógusukat: az 50 éves osztálytalálkozóra például egy Apáczai Csere János arcképével ellátott képeslap méretűvé nagyított bélyeget készíttettek, mivel Dezső bácsi lelkes bélyeggyűjtő.

A mostani találkozó derűs hangulatban telt, sok régi emléket idéztek fel, és bár a kor már megtizedelte az osztály létszámát, a baráti kötelék mit sem gyengült. Dezső bácsi, aki a száz év ellenére is megőrizte humorát és szellemi frissességét, meghatódva fogadta tanítványai szeretetét.

A búcsúzáskor a résztvevők abban a reményben váltak el, hogy hamarosan újra találkoznak. Egykori tanáruknak pedig jó egészséget és további boldog éveket kívántak – hiszen ahogy ők fogalmaztak: „a rézművesek rezesbandája mindig emlékeztetni fogja a Tanár Urat arra, milyen sokat jelentett nekünk.”