A köszöntés során Erzsike néni mesélt életútjáról – ami bizony sok megpróbáltatással volt teli -. Hat gyermekes családban nevelkedett. Szüleiket korán elveszítették, és az apróságokat ezt követően a nagykorú testvér nevelte.

1941 novemberében ment férjhez Papp Gáspárhoz, aki egy év múlva katonai behívót kapott. Gáspárnak november 11-én kellett indulnia a frontra, éppen azon a napon, amikor a fia idehaza megszületett. Az édesapa soha nem láthatta fiát, mert elesett a Donnál.

Erzsike néni kilenc évig egyedül nevelte fiát, majd 1952-ben férjhez ment Pálus Elekhez. Lánygyermekük, Erzsike 1955-ben született meg. Családja öt unokával és négy dédunokával örvendeztette meg.

1950-től a Vegyipari Gépgyár építkezésén dolgozott. Időközben elvégezte a Közgazdasági Technikumot, és 1983-ig – nyugdíjba vonulásáig – könyvelőként dolgozott.

Lakossági javaslatra 1971-ben a Városi Tanács tagjává választották. Ezt a tevékenységet 19 évig végezte. Tagja volt az egészségügyi bizottságnak, a számvizsgáló bizottságot pedig 13 évig elnökölte. Szívügyének tartotta a rászorulók támogatását, segítette választóit ügyes-bajos dolgaik intézésében.

Aktivitása a nyugdíjas évek alatt sem csökkent, a nyugdíjas klubélet egyik főszervezője volt. Néhány éve egészsége meggyengült, ezért Szegedre költözött lányához. A várost azonban örökre a szívében hordozza. „Nagyon szerettem Félegyházát és azokat az embereket, akikért társadalmi tevékenységemet végeztem”- fogalmazott köszöntésekor.

s. r.