Nekem mit jelent a haza

Nekem mit jelent a haza valójában?
Egy maroknyi földet széles e világban.
E maroknyi föld ahol én megszülettem.
Hol szüleim árnyékában nevelkedtem.

Hol először láttam meg a fényes napot.
Hol drága jó anyám beszélni tanított.
Ott hol az első lépéseket megtettem.
És parányi gyermekből felnőtté lettem.

Egy ország melyet a Kárpátok ölelnek.
Érzés, melyet szívemből ki nem ölhetnek.
Hazám jelenti nekem a mindenséget.
Szeretetet, megnyugvást és békességet.

Jelenti nekem a szerető családot.
Rokonokat, társakat, igaz barátot.
Régi idők, boldog gyermekkor varázsát.
Önfeledt játék, csodás mesék világát.

Szüleimnek simogató szeretetét.
Biztonságot adó otthonnak melegét.
Jelent erős bástyát, védelmező várat.
Helyet, hová engem mindig hazavárnak.

Kedves nevelőim tanítottak arra:
Legyek büszke, legyek büszke a magyarra!
Elődeinkre, kik hazánkat szerezték.
Hősökre kik életük árán megvédték.

Költők, írók, zeneszerzők és művészek.
Akik teremtettek millió értéket.
Sorolhatnám Aranyt, Petőfi, Jókait.
Kölcseyt, Vörösmartyt, és Csokonait.

Kodályt, Erkel Ferencet, Munkácsyt, Adyt.
Zrínyit, Dobót, és törökverő Hunyadit.
A múltunk a kultúránk amely összeköt.
Egy közösség vagyunk, sőt még annál is több.

Élnek itt kutatók, orvosok, tanárok.
Ápolók, dolgozók, kétkezi munkások.
Mindennapi hősök, egyszerű emberek.
Kik együtt alkotnak egy közös nemzetet.

Gyermekek, fiatal diákok, nebulók.
Mindenre nyitottak tudásra szomjazók.
Tegyünk azért, hogy boldogok lehessenek!
Felnőtté válva itt élni szeressenek!

Mindannyiunk eme fontos küldetése
Hogy kultúránk ne merüljön feledésbe.
Édes anyanyelvünk, hazánk szeretete.
Minden magyar számára szükséges lenne.

A hű magyar hazájához ragaszkodik.
Mint öreg fa gyökerével kapaszkodik.
Szívből szeretni, rendületlen lenni.
A jó szülőföldet nem pótolja semmi.

(Praczu Mihályné Sánta Hevér Nóra)