Első megállónk a karcagi Lombkorona sétány volt. A séta során felfedeztek a gyerekek egy hosszú és kanyargós csúszdát, amit alig akartak otthagyni, mert nagyon jót csúszdáztak rajta. Következő megállónk a Poroszlói Ökocentrum volt. Itt sok új és hasznos információval gazdagodtak a gyerekek a Tisza tó élővilágával kapcsolatban. Ehhez persze a hajókázás a tavon is hozzájárult. Szállásunkra, a debreceni Swetits Intézetbe megérkezve elfoglaltuk a szobákat és szentmisén vettünk részt. Este közös ismerkedős játékokkal szórakoztunk. Kedden Hortobágyra látogattunk. A Látogatóközpontban megnéztük a Hortobágyról szóló kisfilmet majd átmentünk a vadasparkba, ahol az ősi puszta vadvilága található. A park lakói között láthatók az ember megjelenése előtt ezen a tájon élő, de a civilizáció térhódítása miatt a területről kiszorított állatfajok, mint például: farkas, sakál, vadló, őstulok, keselyű, pelikán, illetve a védett területeken ma is élő vadállatok: vadmacska, róka, réti sas, nyári lúd, nagy kócsag, pásztorgém, szürke gém, daru, fehér gólya, vörös vércse.

Visszafelé a szállásra elkapott minket a vihar, ami lecsapott Debrecenre. A napunkat szentmisével és közös társasjátékozással zártuk. Mindenki csoportokba verődve kártya, vagy valamilyen más társasjátékkal játszott. A legnépesebb „társaság” Gyula atya köré gyűlt römizni.

Szerdán átmentünk Nagyváradra. A vár megtekintése után a kanonoksoron leparkoltunk és a püspökségen igen színvonalas és tartalmas idegenvezetésben volt részünk. Megnézhettük Szent László királyunk hermáját. Ez az aranyozott ezüst mellszobor Szent László király koponyájának egy darabját őrzi. A herma nem csupán egy ereklyetartó, hanem a magyar történelem és kultúra szerves része, melyet a mai napig nagy tisztelet övez. A nagyváradi püspökségen őrzött herma a magyar nemzeti ereklyék sorában a harmadik helyet foglalja el, a Szent Korona és a Szent Jobb után. Visszaérve szentmisével és a szokásos szerdai mozizással zártuk a napot.

Csütörtökön Debrecen főbb látnivalóival ismerkedtünk meg. Kezdtük a Szent Anna Székesegyházban, majd Katona Attila kerékpármúzeumában folytattuk. Igen érdekes hely! A sok régi és új kerékpár közt igazi ritkaságok is vannak. Attila idegenvezetése pedig arról árulkodik, hogy Ő egy igazi szakértő. Nem csak vásárolja, hanem szervízeli is a kerékpárokat, kutatja a történetüket, sőt használja is őket. Minden nap más biciklivel teszi meg a szokásos debreceni körét! Az udvaron a kedvünkért megmutatta, hogyan kell egy velocipédet „megülni”. A fel és leszállás sem volt egyszerű, de a kanyarodás meg aztán már szinte „művészet”. A Déri Múzeumban nem csak a Munkácsy-trilógiát láttuk, hanem a múzeum egyéb kiállításait is. Nagyon tetszett a gyerekeknek a Szamuráj udvarház kiállítása. Miután megebédeltünk, jöhetett egy kis fizika! A Debreceni Egyetem AGÓRA Tudományos élményközpontban. Az élményközpontban egy izgalmas tudományos bemutatón voltunk, megtekintettünk egy filmet az űrutazásról, különböző játékokat kipróbálva pedig maradandó élménnyel gazdagodtunk. Kipróbálhattuk például a zuhanó rudak, furfangos útvesztő, bársonyhárfa, reakció idő, stb. játékokat. Nagyon érdekes és szórakoztató volt. A napunkat szentmise és közös játék zárta.

Pénteken reggeli után elindultunk Máriapócsra. A Nemzeti Kegyhelyen tartott szentmise és ajándékvásárlások után tovább mentünk a Nyíregyházi Állatkertbe. Persze az a kb. 4 óra, ami rendelkezésre állt a gyerekeknek, hogy megnézzék az állatkertet nem sok, de azért arra elég volt, hogy kicsit „elmerüljenek” az állatok világában. Este a szokásos tábortűz tűzgyújtási tilalom miatt elmaradt ugyan, de játékos vetélkedők és a tábori csoportok által előadott jelenetekkel szórakoztattuk magunkat!

Szombaton miután összepakoltunk és kitakarítottuk a helyet útnak indultunk. Úticélunk Szolnok városában található RepTár volt. Itt bepillantást kaptunk a magyar repülés történetébe. A gyerekek választhattak a 4D mozi és a szimulátor közt! A társaság nagyobbik része 21 fő mozizott és 6 fiú pedig szimulátorban próbálkozott. Mindkettő nagy élmény volt. Innen aztán már hazafelé vezetett utunk, ahol már várták a gyermekeket a szüleik.

A táborozók a szokás szerint különböző csoportokba voltak osztva, lányok és fiúk vegyesen. Minden nap különféle szolgálatokat tettek (ministrálás, szentmisén felolvasás). Ezzel a tábor tevékeny részeseivé váltak. Megtanultak egymásért felelősséget vállalni. A hittantáborról sokaknak az juthat eszébe, hogy imádkozás és imádkozás és még mindig imádkozás. De egy hittantábor ennél több: közösségformáló, értéket adó és nem mellesleg Istennel való kapcsolatot is ápoló, embert formáló lehetőség.

Nagyon köszönjük az együtt töltött tartalmas időt!  Köszönöm Hajagos Gyula atyának, Fekete Zsuzsinak és Király Dóri hitoktatótársamnak, a tábor előkészítésében és lebonyolításában a segítséget!

Külön köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő és a Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegye Kateketikai Bizottságának anyagi támogatását a táborhoz.

Polyóka Gábor táborvezető, hitoktató