December 5. péntek, Vilma
2025. július 29., 18:00

ULU, a Kocsmaturista és Ádám, az országjáró is Kiskunfélegyházán vendégeskedett

Véletlenszerűen, előre nem tervezett utazása részeként érkezett az Ágyú Kézműves Sörgaléria és Gasztroműhely hatodik születésnapjára Csanádi Tibor ULU, a Kocsmaturista. A július 19-i esemény a 4354-dik vendéglátó egység volt, amit ULU az elmúlt tíz évben meglátogatott 27 ország 498 városában. Elmondása szerint ilyenkor nemcsak értékes beszélgetéseket folytat helyiekkel, hanem a legdirektebb és legőszintébb arcait ismeri meg az adott városnak és országnak a társadalmi élet számára minden másnál spontánabb, árulkodóbb intézményeiben: a kocsmákban. Az Ágyúban válaszolt néhány kérdésünkre.

– Hogyan lettél Kocsmaturista?

– Az utazás és kocsmázás közös szeretetéből született meg a kocsmaturista.hu, ahogyan a szlogenem is mutatja: „Kocsmázva utazni, utazva kocsmázni!” Az első ötlet szikrája pont tegnap volt 10 éve, hogy kipattant a fejemből, majd öt hónap kellett ahhoz, hogy kikristályosodjon és még egy év, hogy meg is valósuljon. 9 éve vagyok jelen a közösségi médiában, azóta blogolok. Tevékenységemet folytatásos európai kocsmatúrának hívom, Magyarország és Európa kocsmáit látogatva. Egy-egy településre előfordul, hogy többször visszatérek, hagyom mindig, hogy a történet vezessen. Így kerültem ma Kiskunfélegyházára, hiszen országjáró barátomnak, Berczeli Ádám Izsáknak ez a város nagy kedvence. Kecskemétről érkeztünk és örültem, hogy végül így alakult, hiszen az Ágyú és a Lidocain erős célpontok számomra Félegyházán.

– Mivel foglalkozol a hétköznapokban?

– Gyakorlatilag az összes munkámat a kocsmaturista.hu-nak köszönhetem. Régóta dolgozom azokkal, akiket a küldetésem során ismertem meg. Közvetett és közvetlen megbízásokkal dolgozom marketingcsapatban, újságíróként, tartalomgyártóként, előadásokat tartok, kultúrkocsma-túrákon vagyok társvezető. Ebből rakom össze a megélhetésemhez szükséges anyagiakat.

– Miért pont a kocsmák vannak érdeklődésed középpontjában?

– A kocsmákat a közéletükért szeretem. Ez egy olyan műfaj, ami minden országban és városban más arcát mutatja. Legfőképpen az emberre vagyok kíváncsi, az ital az utolsó szempont számomra. Röviditallal távolságot tartok, túráim során finom söröket, borokat fogyasztok főleg, és azt is módjával. Számomra a dekoráció, az ötletesség, a kreativitás, a közösség a fontos. Figyelem, hogy milyen programok vannak adott helyen és milyen közönség tartózkodik ott. Jeleneteket látok, amelyekből természetesen következtetéseket vonok le, de nem feltétlenül hiszek mindig ezeknek. Pillanatnyi impulzusok érnek, emiatt óvatosan fogalmazok írásaimban is.  

– Vannak kedvenc helyeid?

– Nagyjából 300-400. Persze ezek szubjektív okokból kedvesek, számomra a letaglózó első benyomás például különösen fontos. Szűkítve a kört, körülbelül 21 abszolút kedvencem van, ezeket listába rendeztem.  

– A magyar kocsmák ezek közé tartoznak?

– Vannak nagyon jó helyek itthon, de összességében azt mondom, hogy kocsmaélet szempontjából nem vagyunk éllovasok. Mennyiségileg nagyon erősek vagyunk, de minőségben kevésbé. Lengyelország, Szerbia nagy kedvencem, Franciaországban legutóbb Bordeaux volt az a hely, ami az egész országot feljebb emelte szívbéli listámon. Fontos, hogy soha nem a sztereotípiákra hallgatok. Nagyon szeretem, hogy elmegyek terepre, kipróbálom a kocsmákat és azok hatnak rám. Nagyon sokszor van az emberek fejében egy gondolat, hogy adott ország kocsmavilágára mi a jellemző és én annak nagyon sokszor az ellenkezőjét tapasztalom. Túl könnyen képezünk gondolatokat és hiszünk a mások által elmondottakban, miközben a valóság teljesen mást mutat. Ilyen Törökország, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, de ide sorolhatnám Németországot és Ausztriát is.

– Hogyan zajlik egy kocsmalátogatás nálad?

– Sima vendég vagyok, ugyanúgy élem meg az ottlétet, mint bárki más. Ezt a szemszöget nem is akarom elengedni, a kritikus nagyon távol áll tőlem. Én élményalapon dolgozom és mint egy gyermek, úgy tudok örülni és lelkesedni. Szeretem a díszleteket, a jeleneteket és azt figyelem, hogy mitől vagyok boldog. Hagyom, hogy ezek hassanak rám, hiszen minden helynek megvan a maga szexepilje.

– Mindenről születik beszámoló?

– Nem, az lehetetlen lenne. Egy helyen eltöltök mondjuk egy órát, ennek a honlapra helyezése nagyjából 4 órába telik. Ez felszorozva több mint négyezerrel, nyilván belátható, hogy túl sok lenne.

– Mindent tudsz a kocsmákról?

– Egyáltalán nem. Még 10 év távlatában is minden héten tanulok valami újat. Itt mindig van új jelenet, ezért megunhatatlan. Számomra ez a tevékenység ugyanolyan lelkesítő, mint az első hónapban volt. Ma például örülök, hogy itt vagyok, az Ágyú nagyon tetszik, már első látásra. Pezsgő, igazi sugárzó hely. Kicsit olyan, mintha itt éjjel is napsütés lenne. Én a tapasztalatok élvezője vagyok és nem a birtokosa, ezt igyekszem továbbadni mindenkinek oldalaimon. Ez egy értékes, érdekes világ és mivel nálunk annyira megtépázott fogalom a kocsma és annak megítélése, hatalmas szükségét érzem, hogy valaki pozitív megvilágításba helyezze és segítse fejlődni azt. Ez az én küldetésem.

HONLAP: www.kocsmaturista.hu, FACEBOOK: www.facebook.com/kocsmaturista, TITKOK: https://www.tiktok.com/@kocsmaturista

ULU nem egyedül érkezett szombaton este. Alkalmi utazótársa Berczeli Ádám Izsák volt, a Hungarian Countryside Feeling oldal megálmodója. Ádám, aki országjáró küldetését teljesíti, elmondta, hogy Kiskunfélegyháza már a szívéhez nőtt. Járt a fürdőnkben, a Petőfi Emlékházban, a Kiskun Múzeumban, a Petőfi Moziban és a Csatár Büfében is. Ádám Budapesten él és úgy döntött, hogy Magyarország összes települését bejárja az elkövetkező években és élményiről, benyomásairól Facebook-oldalán be is számol. Kiskunfélegyházi emlékeit már versbe is foglalta, amit szívesen meg is osztott lapunkkal.

Kiskunfélegyháza!

Kiskunfélegyháza te vagy szívemnek vágya,te Alföldön megbújó mesebeli világ, síkság sivatagán vagyol üde oázis. Kossuth utcán díszőrséget áll a platánsor, ez majomkenyérfás hangulatot varázsol. Eme gyönyörű Kiskunságban élt Petőfi. Csárdákkal, gémesekkel telt tájon szétnézett. Szeme meglátta az Alföldben a szépséget, puszta tengerből teremtett magyar értéket.

Petőfi itt a mozi és retró, nekem nem a plázás, hanem ez jó.A Félegyházi Termál Parkfürdő hűsítő, az ittlétekhez dukál egy hideg üdítő.Félegyházi Pékségben egy finom reggeli, biztos lehetsz benne, ez ebédig eltelít.Kossuth utcai kávézók, bárok, vendéglők, megállás nélkül csábítgatják a betérőt. Különleges sörök tárháza az Ágyúban. Egy újabb korsóval legyen kedves már, uram! Legvarázslatosabb kávéház a Korona, város éke, mint király fején a korona.Kiskun Múzeum udvarán régi szélmalom, egykoron volt ilyen Félegyházán sok nagyon. Éjszakánként tárt karokkal vár a Story Bar, Félegyháza apraja-nagyja lent mulat már.

Félegyháza és Szentes közt zötyög a bézém.Ez a tradicionális pusztai szépség, nekem egy múlt idéző vadregényes élmény.Szilaj ménes a vonatom mellett vágtázik, pestiként azt hittem a szemem csak káprázik. Betyárok egykor erre lármáztak, hátas lovukon vágtáztak, nagyurak ellen ágáltak.Kötöny vezér Kunjai, Alföldnek voltak urai. Kútba hulló büszke kun identitás.Jászkun redemptusok szép öröksége. Vajh lesz e Jászkunságnak örökléte? Vágyom a rónaság tengerére, pesti létem erre elcserélem. Nem kell nekem ama flancos nyugat, sem az új, mit Amerika mutat. Oh te csalárd, dölyfös Amerika, inkább Félegyházán maradni ma.

Z. A.
Kövessen minket a Facebookon is!
chevron-down linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram