Az egyik díjazott a kiskunfélegyházi Alács Emese, aki a 2023/2024. tanévben elért kimagasló tanulmányi- és sportteljesítményéért kapta meg a Magyarország jó tanulója, jó sportolója 2024 címet a Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Államtitkárságától.

Alács Emese és testvére kivételes tehetségek

A hetedik osztályos Alács Emese több sportágban és tantárgyban is kimagaslóan teljesít. De ugyanez mondható el negyedik osztályos testvéréről, Botondról is. Nem csoda, hogy a testvérpár ilyen tehetséges, hiszen a genetikai adottságok mellett, olyan támogató szülők és nagyszülők állnak a gyerekek mögött, akik egyaránt fontosnak tartják a tanulást és a sportot is. Minden támogatást megadnak a gyerekeknek, ahhoz, hogy sikeresek legyenek – derült ki az Alács családdal folytatott beszélgetésből. 

Egy család, amelyben a sport a mindennapok része

Megtudtuk, hogy az édesapa, dr. Alács Miklós és az édesanya, Alács-Szabó Réka is olyan családban nevelkedett, ahol fontos volt a sport. Miklós édesapja Félegyházán közismert testnevelőtanár, aki versenyszerűen úszott, atletizált és szertornázott, anyukája szintén sokáig szertornázott. Réka családjában is alap volt a sport, hiszen az apukája a KTE futballistája volt. Miklós általános iskola első osztályától középiskola végéig versenyszerűen atletizált, karatézott, Réka pedig atlétika mellett gyorskorcsolyázott.

Így a szülőknek, Miklósnak és Rékának is már gyerekként életük részévé vált a sportolás. Bár gyermekeiktől nem volt szigorú elvárás a sportolás, de már korán kiderült Emeséről és Botondról is, hogy több a mozgásigényük, mint az átlagos gyerekeknek. Botond már 11 hónaposan szaladt és Emesén is már az óvodába látszott, hogy gyorsabb, ügyesebb a társainál. Így később az iskolaválasztás is célirányos volt. A nagypapa és az apuka után a két gyerek is a Kiskunfélegyházi József Attila Sportiskolai Általános Iskolában kezdte meg tanulmányait, ahol már első osztályos koruk óta atletizálnak.

A sport szeretete generációkon átível

Emese már ötévesen elkezdett karatézni, miközben édesapja is újraélesztette középiskolás kori harcművészeti tudását, hogy vele együtt ismét járhasson edzésekre. A karatét Botond is kipróbálta, de egy év után abbahagyta, ő inkább a futballt választotta. Miklós kezdetben nem örült ennek, de végül elfogadta, hogy fia ebben tehetséges, ezt szeretné, ezért ma már maximálisan támogatja futball karrierjét. 

A beszélgetésből az is kiderült, hogy Emese és Botond a versenyszintű karate, az atlétika és a futball mellett asztaliteniszben is tehetséges, valamint édesapjukkal együtt mindketten képzett palackos búvárok is. Így szinte minden napra jut valamilyen edzés. 

Egy család, amely összefog a sikerért

– Hatalmas logisztikát igényel, hogy mindig minden zavartalanul menjen. Az egész hét, hétfő reggeltől vasárnap estig be van osztva. Hétköznap az iskola mellett Emese és Botond edzésekre, hétvégén versenyekre járnak. Minden versenyre megyünk velünk, egyet sem szeretnénk kihagyni. De van, hogy két irányba indulunk, hiszen a gyerekek nem mindig egy helyszínen versenyeznek – mesélte Réka. Hozzátette, azért is kísérik el szívesen a gyerekeket, mert nagyon jó közösség alakult ki a szülők között is. Mint egy nagy család mindenben támogatják, segítik egymást.  

Büszkeségek és álmok

A testvérpár verseny eredményeit egy cikkben felsorolni képtelenség, ezért azt kértem Emesétől és Botondtól, hogy emeljék ki, amire a legbüszkébbek. A Magyarország jó tanulója, jó sportolója 2024 címet elnyerte Emese a karate magyar bajnoki és az asztalitenisz diákolimpiai bajnoki címére a legbüszkébb. A sporteredmények mellett a kémia országos bajnokságot, a matematika, angol és történelem versenyen elért dobogós helyezéseket említi. Mint mondta nagyon sok minden érdekli, lehet, hogy orvos lesz, de kacsintgat az űrhajózás felé is. 

Botond a legutóbbi Diákolimpia országos döntőjén többpróbában elért összetett egyéni harmadik és a csapat második helyére a legbüszkébb. De szívéhez a futball áll a legközelebb, amelyben csapatsikerek mellet több egyéni díjat is nyert, nagy álma, hogy egyszer híres futballista legyen. 

A sport és a tanulás kéz a kézben jár

Hálásak vagyunk, hogy megtaláltuk a gyerekeinknek a megfelelő sportágakat. 

Meggyőződésem, hogy a sportsikereik hozzájárulnak a tanulmányi eredményekhez is. 

A sport megtanít küzdeni, veszíteni, újrakezdeni, időt beosztani és a kitartó munkára – tette hozzá az édesapa, akiről azt is megtudtuk, hogy a karate versenyek előtt az edzőtermi segédedzői munka mellett otthon is tart külön edzéseket a lányának, mert a harcművészetben egyszerre jelenik meg a tisztelet, a szorgalom, az önuralom és akarat – olyan értékek, amelyek az élet minden területén hasznosak.

Mozgalmas nyári szünet

A beszélgetés végén arról kérdeztem Emesét és Botondot, hogyan telik a vakáció? Arra számítottam, hogy a nyári szünetben a testvérek csak pihennek, de tévedtem: Botond késő estig focizik a barátaival, Emese pedig kerékpározik a barátnőivel. Ebből is látszik, hogy a mozgás és a sport számukra nem kötelesség, hanem öröm.

Történetük nemcsak a kitartásról és tehetségről szól, hanem arról is, hogyan válhat a családi összefogás és a támogató környezet igazi hajtóerővé a fiatalok életében. Alács Emese és Botond példája inspiráció minden fiatal számára, akik egyszerre szeretnének kiváló tanulók és sportolók lenni – írj a megyei hírportál.

Fotó: beküldött fotó