Hevér Henrietta elmondta, hogy a művészetterápia nagyszerű lehetőség a kamaszok számára, hogy kifejezzék magukat, feldolgozzák érzelmeiket és fejlesszék önismeretüket egy biztonságos, támogató környezetben. A serdülőkor kihívásokkal teli időszak, és a művészetterápia segíthet a fiataloknak megbirkózni a testi, érzelmi és szociális változásokkal, az identitáskereséssel, és a kortárskapcsolatok alakulásával. A kamaszokban megannyi lehetőség rejlik, sokszor ők sincsenek tisztában saját értékeikkel, erőforrásaikkal, a művészet- és irodalomterápia segítséget nyújthat, hogy rátaláljanak saját útjukra, ami meghatározó lehet egy sikeres felnőttkori élet kibontakozásához.

Lapunk a zárónap előtti estén látogatta meg a helyszínt, ahol a táborozók egy közösen megtanult, gitárkísérettel előadott dallal fogadtak bennünket. Elmondták, hogy legtöbben az önismeret miatt érkeztek a programra. Kérdésünkre, hogy melyek azok a dolgok, amit a tábor adott nekik, a következő válaszok születtek:

–  Tavaly voltam először ezen az eseményen, az én életemet teljesen megváltoztatta. Nagyon hálás vagyok, mert rengeteg barátot szereztem, új hobbikat próbáltam ki és ez az öt nap a semmi közepén egy teljesen új embert faragott belőlem.

–  Azért választottam, mert nagyon szeretem a művészetet, viszont mostanában másra koncentráltam. Újra szerettem volna alkotni, ki szerettem volna lépni a komfortzónámból, hiszen itt szinte senkit sem ismertem korábban.

–  Sok minden történt az elmúlt napokban. Alapítottunk egy cirkuszt és egy családot is. Volt egy olyan feladat, hogy először le kellett rajzolni a mellettünk ülő ember öt arckifejezését vázlatszerűen, majd ezekből ki kellett választani egyet és kidolgozni. Ezek után két részre oszlottunk, ahol egyik fele a csoportnak cirkuszt csinált ezekből az arckifejezésekből, a másik egy családot, amelynek története is alakult. Nagyon jól sikerült.

–  Más helyekhez képest nagyon könnyű volt itt kapcsolatot teremteni a többiekkel. Nagyon elfogadottnak éreztem magam végig.

–  Különféle témákat és feladatokat kaptunk, amelyeket különböző eszközökkel valósíthattunk meg. Használtunk agyagot, pasztellkrétát, akril festéket, filcet. A feladatok egyszerre önismereti dolgok és egyszerre művésziek, amelyek megvalósulása közben nagyon jól éreztük magunkat.

–  Barátságok, amelyek eddig hiányoztak nekem, itt megvalósultak.

–  Számomra a dal és a zene nagyon fontos. Fekete Zoltán tanár úr inspirált ebben, úgy érzem a szenvedélyemmé vált. Ha minden jól megy, akkor gitározni tanulok majd.

–  A művészet mindig fontos volt számomra és az is marad. Alkotni mindig megéri. Megtanultam itt, hogy ne féljek énekelni.

–  Hiszek abban, hogy az itteni emlékek élnek majd tovább bennünk és boldogan fogunk rá gondolni.

A hat nap alkotásiból született tárlattal zárt az idei művészetterápiás tábor. A szervezők köszönik a támogatást: Buszlai Istvánnak, a Láncszem Alapítványnak, Jankovszki Ferencnek, Kiskunfélegyháza Város Önkormányzatának, a Félegyházi Családi Pékségnek, a Magyar Élelmiszerbank Egyesületnek, a Szikra-Vill Kft-nek, Fekete Zoltánnak és családjának, Bozóné Rosta Eszternek és a névtelen adományozóknak.