A Rácz-Szabó testvérpárok, Alexandra és Viktória, valamint unokatestvéreik Zsófia és Kata évek óta tanulnak zenélni a Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskolában. Bár nem tervezik, hogy hivatásos zenészek lesznek, a muzsika így is fontos része az életüknek.

Furulyaszó a házban

– A zenélés öröme tart itt. A közös hangok, a közösen megélt élmények jelentik számomra a legnagyobb értéket – mondja Alexandra, aki több mint tíz éve játszik furulyán. Nagyon megtetszett neki a furulya hangja, és bár eleinte csak kezdő hangszernek gondolta, végül annyira megszerette, hogy nem váltott másra. Szoprán- és altfurulyán is magabiztosan játszik, sőt, jövőre megpróbálja a basszus furulyát is. Emellett autodidakta módon gitározni tanul, és a szaxofont is ki szeretné próbálni. Mint mondja számára a legnagyobb motivációt a sikerélmény és a dicséret jelenti. Testvérével együtt Magyari-Benkő Gabriella növendékei a Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskolában.

Húga, Viktória is a furulyát választotta, immár hét éve. Nővérét látva kapott kedvet hozzá.

– Tetszett, ahogy a testvérem játszik rajta, így én is ezt választottam. A legnagyobb kihívást mindig az új darabok jelentik. Nehéz elkezdeni a tanulást, de amikor végre hibátlanul megy, az óriási öröm. Ezért is gyakorlok az órák mellett otthon is – meséli. A fiatal lány autodidakta módon zongorázni is tanul, szabadidejében sokféle stílusban kipróbálja magát.

A lányok szülei úgy látják, hogy a zene iránti érdeklődésük otthonról jött.

– Zenész ugyan nincs a felmenők közt, de kiskoruk óta körülveszi őket a muzsika: sok zenét hallgattunk együtt rádióban, televízióban. A hangszeres tanulás nemcsak zenei tudást ad, hanem önbizalmat, koncentrációt és jobb stresszkezelési képességet is. A fellépések, vizsgahangversenyek során egyre magabiztosabbak, talpraesettebbek lettek, és akkor sem blokkoltak le, ha esetleg becsúszott egy téves hang. Ma már egyiküknek sincs lámpaláza, ha az iskolában ki kell állni a többiek elé előadást tartani – mondják.

Húr és billentyű – testvéri harmóniában

A másik testvérpár, Zsófia és Kata is a művészeti iskola növendékei. Zsófia Závogyánné Varga Ildikónál, Kata Sejben Ilonánál tanul.

Zsófia már óvodás kora óta, vagyis csaknem tíz éve hegedül.

– Az egyik legnehezebb hangszert választottam annak idején, de megérte. Szólóban is szívesen muzsikálok, de a kamaracsoportokban és a vonószenekarban is szeretek játszani. Fantasztikus élmény, a közösség rengeteget ad. Otthon is sokat énekelünk együtt a családdal, ez még közelebb hoz, összekovácsol minket – meséli.

Kata hét éve zongorázik, a nővérét hallva szeretett bele a zenélésbe.

– Eleinte fuvolázni szerettem volna, de mivel ahhoz rövidek voltak a karjaim, a zongorát választottam. A zenélés napi rutin nálam, falom a kottákat, és addig nincs vége a gyakorlásnak, amíg nem megy minden rész hibátlanul – mondja nevetve.

Szüleik a zene személyiségformáló erejéről beszélnek, amit a lányokon is tapasztalnak.

– A zenetanulás során előnyre tesznek szert és olyan képességeket sajátítanak el, amiket egész életükben hasznosítani tudnak – akár majd anyaként, amikor saját gyermekeiknek énekelnek. Ezt a tudást senki nem veheti el tőlük. A zene összehozza az embereket, egy közös nyelv, amit mindenki megért, még az is, aki nem tanult szolfézst. A sok gyakorlás pedig kitartásra ösztönzi őket, fejleszti a memóriájukat és a kézügyességüket – fogalmaznak.

A zene összeköt – otthon, iskolában, városi színpadokon

A két testvérpár zenei ízlése széles spektrumot ölel fel: nemcsak klasszikus műveket játszanak, hanem könnyedebb darabokat is. Előadták már a Last Christmas-t, részleteket a Karib-tenger kalózaiból, de a Schindler listája megható betétdala is szerepel a repertoárjukban.

A lányok nemcsak külön-külön, hanem együtt is szívesen muzsikálnak. Örömmel vesznek részt közös produkciókban, és ha tehetik, közös darabokkal is színpadra állnak. Rendszeres szereplői például a Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskola testvérhangversenyének.

– Nagyon jó érzés testvérként egy darabban közreműködni. Ilyenkor egymásra figyelünk, támogatjuk a másikat a színpadon is. A közös muzsikálás nemcsak zenei élmény, hanem a köztünk lévő kapcsolatot is erősíti – mondja Kata.

A testvérpárok az iskolai események mellett városi rendezvényeken is rendszeresen fellépnek. Számos ünnepség, kulturális és közösségi program állandó szereplőivé váltak az évek során. Legutóbb a Petőfi-emlékfutáson zenéltek, ahol élő muzsikával buzdították a sportolókat.

– Jó érzés volt látni, hogy a zenénk mosolyt csalt az arcokra, és talán kicsit könnyebbé tette a távot a résztvevőknek – meséli Zsófia.

Támogató iskola, nyitott hozzáállás

Mindkét család kiemeli, hogy a művészeti iskola tanárai elkötelezettek, segítőkészek és nyitottak a növendékek felé. Nemcsak a tananyagban, hanem azon túlmutató kérdésekben is számíthatnak rájuk, legyen szó kottaválasztásról vagy technikai tanácsokról.

– Már a kezdeteknél sokat segítettek a hangszerválasztásban, és azóta is támogatják a lányokat, hogy a céljaiknak megfelelően a lehető legjobbat hozzák ki magukból. A kamaracsoportokban, hangversenyeken a tanárokkal együtt is fellépnek, ami megerősítést ad mindenkinek, hogy jó úton járnak – összegzik.

Borítókép: illusztráció