Berényi Üveges Gyula a 20. század elején gyűjtötte fel Félegyháza és környéke népdalkincsét. Ezek a gyönyörű kéziratok időkapszulák, melyekből képet kaphatunk a társadalom aktuális mentális állapotáról, gondolkodásáról; azt a világot tárják elénk, melyben dédszüleink éltek.

Ifj. Berényi Üveges Gyula György (Kiskunfélegyháza, 1903.08.17 – halottá nyilvánításának időpontja: Kiskunfélegyháza, 1944.10.15.) tanító, karnagy, népdal- és folklórgyűjtő volt. Tanítói pályafutását a környék tanyasi iskoláiban kezdte, 1937-től városi tanító lett a Kossuth iskolában. Kiváló énekpedagógus volt. Igazi lokálpatriótaként részt vett a város zenei életében, egyetemes szinten csellózott, népszínműveknek a zenei kíséretét szerezte; jótékonysági hangversenyeket rendezett. A II. világháború áldozata lett, 1944-ben besorozták. Nem tért haza a frontról.

Berényi felbecsülhetetlen munkát végzett. Hivatása mellett, fáradtságot nem ismerő szorgalommal gyűjtötte a folklórkincset Csólyos-, Galambos-, Majsajakabszállás-, Fülöpjakab-, Monostor-, Alsómonostor-, Selymes-, a félegyházi putri – környékéről és Félegyházáról 1914 és 1940 között.  

A kéziratos kottákban 490 félegyházi népdalt találhatunk, melyek tematizálva, öt csoportra vannak bontva. Az öt füzetből álló gyűjtésben a tanya, a puszta, az erdő és betyárvilág dalai, balladái, románcai, szerelmes és kesergő elbeszélő dalok, katonanóták, tréfás-, gúny- és bordalok, táncnóták olvashatók. Ezek a népdalok szemléltetik azt a sajátos stílust, amely csak erre a tájra, erre a városra és környékére jellemző. A szövegük fonetikusan jegyzett, megfigyelhető bennük a félegyházi nyelvjárás is.

Félegyháza egykor énekelt, s lejegyzett dallamai hatalmas eszmei értéket képviselnek.

Samu Csilla
múzeumpedagógus