Az egykori végzősök közül sokan most is összegyűltek, ahogy tették eddig minden ötödik évben. Az osztály 26 főből állt, kizárólag lányokból – közülük heten már nincsenek közöttünk. A tanárok közül sajnos már senki sincs közöttünk, mégis sok szeretettel és hálával idézték fel emléküket az egykori diákok. Megemlékeztek Szemlér Sándor igazgatóról, aki a politikai gazdaságtan rejtelmeibe vezette be őket, valamint Soós Józsefné Eti néniről, osztályfőnökükről, aki gyorsírásra tanította őket. Felidézték Krajcsovicz Mihály orosztanárt is, aki a nyelv iránti érdeklődésüket ébresztette fel. A testnevelésórákon Bódiné Tivadarné Éva néni mozgatta meg a diákokat, a matematika világába Vízhányó Lászlóné Mária néni vezette be őket, míg a könyvvitelt dr. Édes Istvánné Kati néni tanította – mindannyian elhivatottsággal kísérték tanítványaikat a tudás útján.

A résztvevők szívesen idézték fel az iskolai élet mindennapjait. Az egyenruha kötelező volt: fehér matrózblúz, köpeny és rakott szoknya alkotta az iskolai viseletet. A tanulmányok után legtöbben a gazdasági életben helyezkedtek el, sokan könyvelőként dolgoztak hosszú éveken át. A kapcsolattartás nem szűnt meg az érettségi után sem – rendszeresen összegyűlnek, hogy megosszák egymással életük történéseit, örömeit és emlékeit.

A mostani találkozón is előkerültek régi fényképek – megörökített fiatal arcok, iskolai ünnepségek, kirándulások. A képek nézegetése közben mosolyogva elevenedtek meg a diákévek – az iskolai rendezvények, a barátságok, a közös titkok és nevetések. A jó hangulat, a meghittség és az összetartozás érzése most is ott volt a levegőben.

A találkozó résztvevői abban bíznak, hogy egészségük és erejük engedi, és még sok hasonló alkalommal gyűlhetnek össze – újra és újra megerősítve azt, hogy hat évtized sem tudja elhomályosítani az iskolásévek emlékeit.