– Hogyan lettél DJ Kopi? Véletlen volt vagy tudatos döntés?

– Teljesen véletlen. 1999 körül a Boss Clubban – ami akkor még egy billiárdszalon volt – egyszer csak odakerült egy kis hangrendszer, két hangfal, egy CD-lejátszó. Esténként, amikor a társaság már elfogyasztotta az italát és jött a hangulat, elkezdtem zenéket pakolgatni. Aztán egyszer csak táncolni kezdtek az emberek. Szó szerint az utcáról lettem DJ, semmi előképzettség, csak érzésből. Öt CD-vel indultam, és három héten belül megtelt a hely. Innentől nem volt visszaút.

– A technika nem volt kifinomult, mégis működött. Mi volt a titok?

– A technika? Hát az elején asztali DVD-lejátszók és két otthoni hi-fi hangfal. Aztán persze jöttek a fejlesztések – Pioneer CDJ 100-as, komolyabb keverő, JBL hangfalak. De a lényeg sosem ez volt. Az volt a cél, hogy olyan zenét játsszak, amitől a bárpultnál is mozogni kezd az, aki amúgy sosem táncol. Akkor tudtam, hogy működik.

– Sok helyen megfordultál: Boss Club, Absolute, Globe, Rocktár, Story Bár. Melyik volt a legmeghatározóbb időszak számodra?

– Mindegyik korszak más miatt volt fontos számomra, mindegyik adott valamit.

A Boss Club volt az indulás helye – gyakorlatilag az utcáról estem be DJ-nek. Kezdetben semmi technika nem volt, csak két asztali CD-lejátszó meg két házimozi hangfal, mégis elindult valami. Funky, retro és diszkó – ezekkel sikerült megtölteni a helyet. Hétvégéről hétvégére teltház volt, és valami nagyon családias hangulat alakult ki. Ez nemcsak munkahely volt, hanem egy közösség.

Az Absolute Café elegánsabb, modernebb vonalat képviselt, inkább egy exkluzívabb közönségnek. Ott minden a dizájnról, az ízlésről szólt – fém, üveg, emelt szintek, szép bútorok. Sajnos nyáron nehezen működött, mert emeleti volt, melegben elmaradt a közönség, de télen teltházzal ment. Nagyon jó hangulatú, igényes hely volt.

A Globe viszont valóban a csúcs volt. Három és fél évig heti több száz, néha ezer ember fordult meg nálunk. Olyan tematikát építettünk fel, hogy nem volt szükség minden hétre sztárvendégre – elég volt kiírni a rezidensek nevét. Jöttek a Viva TV-sek, Club Rotation, Való Világ-szereplők – a Globe-ban mindig történt valami. És persze az abszolút csúcs: egy színpadon zenélni a Mr. President előtt és után a Szanki Méz és Meggyfesztiválon – ezt nem felejti el az ember.

A Rocktár egy más világ volt – ott 2015-től minden nagyobb koncert után én voltam a rezidens DJ. Teljesen más közönség, más hangulat, de ott is meg kellett érezni, mire mozdul a tömeg egy Tankcsapda vagy Road koncert után.

A Story Bár pedig már a saját álmom volt. 2017-ben nyitottam meg, és két és fél évig működtettem. Ott mindent én álmodtam meg: dizájn, zene, hangulat. Aztán a rendezvények elszívták az időt, és választani kellett – de büszke vagyok rá, hogy volt egy saját klubom.

– Mivel foglalkozol jelenleg?

– Ma már főként rendezvényeket csinálok: esküvők, céges bulik, csapatépítők. Élőzenével kombinált retro DJ szettet viszek – így mindenki megtalálja a magáét, nagymamától az unokaöcsig. Volt olyan évem, hogy 54 rendezvényem volt 52 hét alatt. Most idén is 40 körül járok.

– Szerinted mi változott leginkább a klubéletben az elmúlt évtizedekben?

– Régen a diszkó közösségi tér volt. Az emberek készültek rá, szépen felöltöztek, beszéltek róla előtte és utána is. Most? Melegítő, póló, „majd eldöntjük, megyünk-e”. Régen tisztelet volt a DJ-k között is, nem volt minden második ember TikTok-DJ. Most már előbb van név meg imidzs, mint tudás. Akkoriban, ha megjelent egy Bárány Attila, azt mindenki tudta – stílus, megjelenés, egyediség. Most ez kiveszőben van.

– Van olyan zenei vagy szakmai elv, amit a mai napig tartasz?

– Igen. Kettő is. Az egyik, hogy ha a hölgyek jól érzik magukat a zenétől, akkor a férfiakat is bevonzza a hangulat – ezt mindig szem előtt tartottam. A másik: ha a bárpultnál is táncolnak azok, akik egyébként nem, akkor jó zenét játszol. Ennyi.

– Mik a terveid a közeljövőre?

– Idén még több rendezvényen fogok zenélni: esküvők, csapatépítők, céges rendezvények. Ezekből van bőven – pörög a nyár, ahogy szokták mondani.