– Kiskunhalasi cukrászból hogyan lettél kiskunfélegyházi fafaragó?

– A történetem valamikor 2016 őszén kezdődött, akkor lett elsős Waldorf-diák a kisfiam Kecskeméten és mi Halasról jártunk át minden nap. Félegyházára 2021-ben költöztünk át, és hamar megszerettem ezt a nyugodt, élhető, békés várost. Régi szokás a Waldorf-iskolákban, hogy a gyermek első hangszerét a szülők faragják meg fából. A faragást irányító és segítő szakember, József, nagyon barátságos ember volt, minden szeretete a készített hangszerre irányult. A műhelyében az asztalon sorakoztak a megmunkálásra váró fadarabok, én pedig egyszerűen megéreztem az általam kiszemelt fán, hogy azt nekem hozta ide. Megsimogattam, megnéztem minden vonalát, éreztem a csodálatos, semmihez sem fogható illatát. S bár addig még soha nem dolgoztam fával, én lettem az egyetlen, aki egyetlen nap alatt elkészítette a hangszert. Amikor a lírákat elvittem hangoltatni, a mester egyenként kézbe vette azokat, átnézte, végig simította. Amikor az enyém került sorra, hirtelen megállt, és megkérdezte, hogy ki készítette. Azt válaszoltam, hogy én. Rám nézett, és ezt mondta: több éve keresem azt az embert, aki az utódom lehetne. Megtaláltam. Akkor eldőlt minden. A fa véglegesen elvarázsolt, utamat kijelölte. Pályát változtattam és 2018-ban megalapítottam a Pintér Woods kézműves fajátékok és hangszerek vállalkozást. Ezzel a lépéssel új vizekre is eveztem. A hangszerkészítés során kimaradt fából fejlesztő játékokat kezdtem el készíteni, tovább bővítve az előállított termékek kínálatát. Mivel faipari végzetséggel nem rendelkeztem, 2019-ben beiratkoztam egy felnőtt asztalos képzésre, amit 2021-ben sikeresen elvégeztem.

– Mit ad neked az alkotás, és mi az, amit te szeretnél adni vele?

– Célom olyan ősi, mégis újszerű hangszert adni a felhasználók kezébe, ami egyszerűségével és szívhez szóló lágy hangjával nyugtatja a lelket. Követve a belső hangot, akár zenei képzettség nélkül is örömteli zenei élményt adnak kézműves líráim. Számomra nagyon fontos, hogy munkámmal olyan eszközöket adjak az emberek kezébe, amivel ők is alkothatnak. Termékeim nemcsak játékok, hanem a gyermekek fejlődését támogató eszközök, a kreativitás és a zenei érzék fejlesztői. Ugyanakkor szeretném átadni a fa és az alkotás szeretetét is úgy a gyermekeknek, mint a szülőknek. Számomra az alkotás több mint munka: kiteljesedés, szabadság és szerelem. Nekem megadatott, hogy abból élek, amit szeretek csinálni. Úgy mondanám, hogy sosem dolgozom, mindig játszom. Kezeim közt a fa újjászületik, új értelmet kap. Hangszer lesz belőle, lelki táplálék, öröm és bánat megtestesítője, egy társ. Vagy egy játék, amivel nagyon sok örömet tudok adni a gyerekeknek. A faragás kitartásra, türelemre és fegyelemre tanít, hiszen idő kell ahhoz, hogy az erdőben kivágott fából egy kisautó, egy húzogatható béka, vagy egy totyogó kacsa legyen.

– Milyen fajta fával dolgozol?

– Nyolc-tíz féle fát használok, főként gyümölcsfákat, szilvát, cseresznyét, almát, meggyet. Emellett bükk, kőris, juhar és tölgyfával is dolgozom. Mindegyiknél fontos, hogy legalább 8-10 éve száradjon. Az alapanyagot egy pilisi erdészetből szerzem be. Mivel nincs két egyforma szerkezetű fa, a termékeim között sem található két teljesen egyforma. Van olyan építőkocka-készletem is, amit kimondottan hibás alapanyagból készítettem.

– Említetted, hogy szeretnéd továbbadni a tapasztalatodat. Hol tanulhatunk tőled?

– Az alapítás, azaz 2018 óta folyamatosan tartok lírafaragó workshopokat, fafaragó táborokat, valamint a félegyházi, a kunfehértói és a kecskeméti Waldorf- iskolákban is rendszeresen tanítok szakórákon és fafaragás szakkörökön.

– Két éve nyílt meg a Dessewffy utca 20. szám alatt a műhelyed, ami valójában jóval több ennél: igazi találkozóhely.

– Amikor itt vagyok, bárki bejöhet, megnézheti a termékeimet, a munkafolyamatokat. A nagy, tágas térben berendeztem egy játszóházat saját készítésű fajátékokkal. Ide a szülők és kisgyermekeik ingyenes betérhetnek, és amíg a kicsik játszanak az építőkockákkal, szivárványokkal, hangszerekkel, addig az anyukák is tudnak egy kicsit beszélgetni. A hely adottságinak köszönhetően különböző szakköröket, foglalkozásokat is tartunk. Óvodás csoportok járnak hozzám játszani és fafaragást tanulni, de Laczi Ildikó énekes-zenés hangszerbemutatóra is várja a gyermekeket. A felnőtt korosztálynak pedig fonodát tart Bene Ágostonné népi iparművész.

– A műhelyed előterében megannyi polcon több száz játék kínálja magát a megrendelőknek. Mi a te kedvenced?

 – Az építőkocka. Mégpedig azért, mert generációkon át örökölhető, játszható, kreatív és fantáziadús. Azért szeretem a természetes játékokat, mert az alkotó a szívét csempészi bele. Ezáltal minden darabnak lelke van.

– Gondolom tele vagy tervekkel…

– Szeretnék még további alkotó foglalkozásoknak helyet adni, és a tudásomat is bővíteném alkotótáborokban, idősebb faragóktól tanulva. Kacsingatok a szobrászat felé is, faragtam már pár alakot, de jó lenne ebben is fejlődni, tovább bővíteni a sorozatot. Emellett elkezdtem papírra vetni a történetemet, ami reményem szerint idővel egy könyvvé áll össze.