A rendezvény házigazdája, dr. Tarjányi József, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagja, kérdéseivel egy igazi légierős életút legizgalmasabb pillanatait idézte fel. Pintér Zoltán – aki Kiskunfélegyházán született és nevelkedett, és már 17 évesen egyedül repült motoros gépen – sosem felejtette el, honnan indult. Bár gyermekként régész szeretett volna lenni, az égbolt hívása erősebbnek bizonyult. Első szárnypróbálgatásait Terestyényi Endrének köszönhette, aki bevezette a repülés világába, s ezzel egy életre elindította a felhők felé.

A szovjet kiképzéstől kezdve az amerikai diplomáig elképesztő életpálya bontakozott ki. Oroszul kellett rádiózni, angolul diplomázni – két felsőfokú nyelvvizsgával a háta mögött szelte az eget MI-15-ösön, MI-21-esen és Grippenen is. Összesen több mint 2200 órát töltött a levegőben, szolgált Kecskeméten, Taszáron, Pápán, majd a NATO kötelékében Olaszországban is.

De nemcsak a katonai hivatás volt jelen az életében, hanem egy mély emberi történet is. Feleségét még középiskolás korában ismerte meg – a párhuzamos osztályból – és idén ötvenedik házassági évfordulójukat ünneplik. Miközben katonaként a világot járta, családapaként próbált jelen lenni. Ahogy fogalmazott: – Nem lehet megszokni a társak elvesztését – csak elfogadni. A hibák nem a gépekben, hanem az emberek figyelmetlenségében keresendők.

A beszélgetés során olyan emlékek kerültek elő, amiket csak kevesen mesélhetnek el: hogyan tanította pálinkázni a norvég királynőt, hogyan fogott kezet a kínai elnökkel, és milyen érzés volt a világ egyik legnevesebb katonai akadémiáján – ahol az amerikai elnök tanácsadói is oktattak – diplomát szerezni.

Zoltán a legmagasabb hazai és nemzetközi kitüntetéseket is elnyerte: a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, a Norvég Királyság tiszti keresztjét, valamint a Francia Köztársaság Becsületrendjét. És mégis, amikor szóba került Kiskunfélegyháza, mosolyogva mondta: – Mindig jó érzés visszajönni, itt minden sarkon van egy emlék.

Nyugdíjas éveiben sem ül tétlenül: citromfákat nevel, kertészkedik, és újra meg újra felfedezi a világot – immár utasként, de ugyanazzal a kíváncsisággal, ami egykor a magasba emelte.