április 27. vasárnap, Zita
2025. április 12., 12:00

Első félegyháziként a Spartathlonon

Sok éves álma válik valóra hamarosan Kádár Kittinek: a kiskunfélegyházi ultrafutó szeptember utolsó hétvégéjén Athénban rajthoz áll élete első Spartathlon versenyén. Kitti 20 éve teljesítette az első maratoni távját, 12 éve az ultrafutók táborát erősíti. A 246 kilométeres Spartathlonra, az ultrafutók olimpiájára ráadásul nem is maga nevezett be. Párja Zsolt gondolta úgy, hogy ezt az álmot nem szabad veszni hagyni.

– Hány éve készülsz a Spartathlonra?

10 éve született meg a gondolat bennem, hogy szeretném teljesíteni és 5 éve keményen küzdök azért, hogy megvalósulhasson. Nagyon nehéz feltételeknek kell megfelelni, a kvalifikáció teljesítése sem elég mindig. Magyarországról évente 25 fő indulhat a görög versenyen és vannak olyan indulók, akik az eredményeik alapján automatikusan bekerülnek. A többiek sorsolás útján és hosszú várólistán reménykednek az egyszeri indulás jogában. Miután Zsolt, a párom a tudtom nélkül regisztrált és történt egy visszalépés, bekerültem a keretbe.

– Hogyan reagáltál a hírre?

Nem is tudtam először, hogy a gratulációk miért érkeznek. Később derült ki, hogy tényleg én vagyok, és tényleg ott leszek idén szeptemberben. Az érzéseim extrém skálán mozogtak: először mérges voltam, aztán boldog, most pedig nagyon izgatott. Az igazság az, hogy én tavaly lemondtam erről az álomról és Zsolt ezt nem hagyta annyiban. Fáradtnak éreztem magam már a küzdelemhez, főleg mentálisan. Úgy éreztem, ha ennyi próbálkozás után nem jutottam ki, akkor nekem ott nincs helyem. Minden évben vártam, jelentkeztem és minden évben megtört a hír, hogy nem sikerült. Most viszont azzal a gondolattal fekszem és kelek, hogy megyek a Spartathlonra!  Álmomban már számtalanszor álltam a rajtnál és reggel izzadtan ébredek, annyira beleélem magam. Álmomban már lefutottam.

– Hogyan készülsz a megmérettetésre?

– Tulajdonképpen ugyanúgy, mint eddig, mert minden évben a Spartathlonra készültem. Nálam a lényeg, hogy ne stesszeljek rá, mert azzal el tudom rontani. Izgulós típus vagyok, és sajnos olykor hiába vagyok felkészülve, ha nagyon ideges vagyok, akkor vége. Olyankor másképpen, szinte ellenem működik a testem és nem engem szolgál. Nagyon odafigyelek az edzésekre, az étkezésre, az alvásmennyiségre.

– Mire kell figyelned?

– Borzasztóan érzékeny gyomrom van, erre nagyon figyelnem kell. Az sem jó számára, ha folyamatosan viszem be a tápanyagot, de az sem, ha eléhezem. Érdekes, hogy egészen furcsa dolgok esnek jól egy-egy versenyen. Van, hogy csak géleket tudok fogyasztani, míg máskor francia bagettet, meleg teával. Ennél is lényegesebb, hogy fejben ott legyek. Ha a fejem erős, akkor nem baj, ha fáj a lábam!

– Nincs félsz benned?

– Dehogynem! Ez egy ismeretlen dolog számomra. 36 órás a szintidő, ezt szeretném teljesíteni. Tulajdonképpen saját magammal kell küzdenem majd és remélem, képes leszek rá. A világ elitfutóival fogok rajthoz állni, ami azért félelmetes. Sokszor azt gondolom, hogy én csak egy kicsi porszem vagyok Félegyházáról. Ezt a versenyt egyszer szeretném teljesíteni, de úgy, ahogyan én elvárom magamtól. Azt szeretném, ha ez a futás olyan élmény lenne számomra, amire mindig örömmel tudok majd emlékezni. Az Esztergomi Futóművek Amatőr Sportegyesület tagjai vagyunk a párommal, én pedig önmagam szigorú edzője.

– Sűrű évnek ígérkezik az idei.

– Bizony! Néhány nap múlva Franciaországba utazunk Zsolttal, ahol már harmadszorra állok rajthoz, ebből második alkalommal meghívott futóként. Ez 100 kilométeres táv lesz a hegyek között. A következő hétvégén Esztergomban futunk, maraton váltóban, ahol címvédők vagyunk. Ezt követi a németországi Bamberg, ahol félmaratont futunk, majd számomra kezdődik a négynapos terhelés már a Spartathlonra készülve. Mátrai edzőtáboroztatás, majd újabb intenzív edzések és már itt is a szeptember. Nagyon hamar elrepül.

– Zsolt nemcsak a magánéletben támaszod, hanem a görög versenyen is kísérőd lesz.

– Ő már ismeri a versenyt, hiszen teljesítette. Rólam pedig mindent tud, már a mozgásomból feltérképezi a lelkiállapotom. Ismeri a határaimat és a képességeimet. Egy a horoszkópunk, egy napon és egy évben is születtünk. Én mondjuk, két órával idősebb vagyok, így érettebb is, na meg gyorsabb!

Hosszú távú terveidről mesélj, kérlek!

– 38 éves leszek idén, az ultrafutást semmiképpen nem szeretném abbahagyni. Kikapcsolja a testet, a lelket, az elmét és emellett alázatra és küzdelemre tanít. Hiába mondanám, hogy a szeptemberi megmérettetés lesz a csúcs, mert tudom, hogy lesz újabb kihívás. Sőt! Már van is: a hegyi versenyek iránt érdeklődőm, jövőre már szeretnék ezzel többet foglalkozni.

Z. A.
Kövessen minket a Facebookon is!
chevron-down linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram