Gyermekként színházi élmények inspirálták, hogy a művészi pályát válassza. Bár szülei azt szerették volna, hogy Élelmiszeripari Főiskolát végezzen, már fiatalon a színészet világa vonzotta. Kiskunfélegyházán nőtt fel, egy kultúrházban, ahol édesanyja gondnokként, édesapja pedig büfésként dolgozott. A család a kultúrházban lakott, így gyermekkora meghatározó részét jelentették azok az alkalmak, amikor híres színészek fordultak meg náluk.

„Emlékszem, ahogy Latabár és Gobbi körül tébláboltam, majd a színházterem hátsó részében, egy szekrény tetején ülve bámultam a színpad fényét. Ez a varázslat már akkor magával ragadott” – emlékezett vissza.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolára végül második próbálkozásra vették fel. Az utolsó évben már a kaposvári Csiky Gergely Színházban játszott.

1977-ben színészdiplomát szerzett Ádám Ottó osztályában. Pályafutását Kaposváron kezdte, de katonai szolgálata megszakította karrierjét. A visszatérés után Kecskeméten, majd Pécsett dolgozott, miközben vendégként a budapesti Nemzeti Színházban is fellépett. 1981-től hosszabb időt töltött a miskolci Nemzeti Színháznál, majd az 1988–89-es évadban az egri Gárdonyi Géza Színház tagja lett.

1989-ben csatlakozott a Nemzeti Színház társulatához, majd szabadúszóként számos vidéki és budapesti színházban szerepelt, többek között Nyíregyházán, Szekszárdon, Debrecenben és az Arany János Színházban. Színházi karrierjét olyan ikonikus helyszíneken folytatta, mint a József Attila Színház, a Thália Színház, valamint a szekszárdi Német Színház. Kiemelkedő munkáját 1998-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el.

A színművészet mellett rendezőként is kipróbálta magát, és több vidéki színházban debütált ezen a területen. Pályája során állandó szereplője volt a Gorsiumi Nyári Játékoknak, és hosszabb időt töltött a Soproni Petőfi Színház társulatában. Jelenleg a Budaörsi Latinovits Színház művésze.

A rendezvény végén a nézők soraiból is többen kérdeztek, néhányan pedig régi közös emlékeiket idézték fel, tovább emelve az est amúgy is jó hangulatát.

B.D.